Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
3. Kostyál Ádám és Klasszy Vencel: a német és a magyar szabók vitája a reformkori Pesten - 3.1. Szabók egymás ellen
A „polgár” és a „polgári” férfiszabó elnevezést Kostyál és a róla cikket közlő lapok nem használták következetesen. Mindkét esetben a német „bürgerlicher Schneidermeister” kifejezés fordításával állunk szemben; itt a polgári annyit tesz: az illető szabómester nem katonai és nem egyházi öltözeteket készít.364 Amikor a pontos fordítástól eltérnek, a polgári, pesti polgári identitás, a városlakói öntudat a szakmai identitás mellé kerül azzal egyenrangúként - egy olyan korszakban, amikor a polgárjog értéke devalválódott.365 Bevándorló céhes mesterként a városi társadalomba való integrálódáshoz azonban Kostyál (és ugyanígy Klasszy) számára fontos volt a pesti polgárjog megszerzése. Kostyált sem a „régi”, sem az „új” polgárság kategóriájába nem lehet egyértelműen besorolni, valahol a két csoport között helyezkedik el, pályájának áttekintésével talán éppen az átalakulás pillanatát, egy átmeneti polgári identitást lehet megragadni.366 A „régi polgárság” mentalitásának jellemzői közül dokumentálható nála például a jótékonykodás, a családról való gondoskodás, és itt kell megemlíteni azt is, hogy valójában, a látszat ellenére, ragaszkodott a céhes világhoz. Ugyanakkor, miközben belépett a német szabók céhébe, részt vett a céh életében, vezetésében, ki is lépett a régi polgár számára magától értetődő céhes keretek közül azzal, hogy a szabályokat figyelmen kívül hagyva egy másik szakma termékét készítette, és így szembekerült a céhes renddel és az azt - igaz, ekkoriban már nem túl hatékonyan - védő városi hatalommal. Ügyesen és hatékonyan élt a reklám különböző formái adta lehetőségekkel, és igyekezett minél szélesebb piacot teremteni termékei számára. Már említettem, hogy Klasszyval folytatott vitájának kiváltó oka az elsőség kérdése volt: Kostyál első cikkéből kiütközik a szakmai hiúság, az individuális sikerre való éhezés. Cikkeiben a közönségre bízta, hogy egyedül munkájuk eredményét figyelembe véve ítéljék meg a mestereket. Bonyolítja a Kostyál „polgári” identitásáról kirajzolódó képet, hogy valójában nemes volt, bár nemességét csak 1843-ban hirdettette ki Pest vármegyében; a városban nem nemesként, hanem céhes iparűző polgárként telepedett le. Nemesi származására nem is nagyon hivatkozott - csak amikor feltétlenül szükség volt rá, például abban a peres ügyben, amelyben céhtársa rágalmazással vádolta: Kostyál ekkor nemességére hivatkozva állította, hogy Pest város törvényszéke nem bíráskodhat felette.367 364 Kostyál ugyanakkor tervezett magyar papi díszöltözetet (Reform, 1848. 12. sz. melléklet) és egyenruhát is például a pesti magyar polgári katonaság számára (Der Spiegel, 1844. 100. p, Regélő Pesti Divatlap, 1844. január 14. 91. p). 365 Bácskai 2002. 128. p. 366 A régi és új polgárság kérdéséről lásd: Bácskai 2002, 2006. 367 BFL 1V.1223.C 6289. 114
