Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
1. Bevezetés
a magyar nemzettel való azonosulás, identifikáció egyik eszköze, sőt, egyesek szemében egyik kritériuma is volt. A régi szokásokhoz, hagyományokhoz, a nemzeti öltözethez való ragaszkodás már a rendi értelemben vett nemzethez való tartozásnak is látványos kifejezője volt. A nemzeti zene, tánc, nyelv és öltözet mint a nemzet legfontosabb ismertetőjegyei a 18. század második felében egymással egyenrangúként szerepeltek a politikai röpirat-irodalomban és egyes szépirodalmi művekben is. A 19. század 20-as éveitől kezdve Magyarországon a nemzet került a gondolkodás és a közbeszéd középpontjába. A viták nem csak az országgyűlésen és más politikai fórumokon, illetve a politikai lapokban és irodalomban zajlottak: a bálokon, a korabeli szépirodalmi divatlapokban és általában a nyilvánosság színterein a nemzeti problematika mindenki számára érthető, érzékelhető formában jelent meg: a nyelv, a zene és a tánc mellett az öltözék lett a nemzetiesedés mértékének mutatója. A „nemzeti leltár”5 ezen elemeinek leggyakoribb jelzője, megítélésük legfontosabb szempontja az idegen-magyar ellentétpár volt. Ebben a vitában - akaratlanul is - mindenki részt vett, aki megjelent a nyilvánosság előtt. Az öltözködés: szükségszerűség, a ruha viszont nem egyszerű tárgy, hanem jelentése van, olvasható. Mivel minden egyes ruhadarabot egy struktúrán, az adott korszak öltözködési rendszerén belül lehet értelmezni, bármit vesz fel az ember, azzal akaratlanul kifejezi a csoporthoz való tartozását, vagy az attól való elhatárolódását. A reformkorban átalakulóban volt a nemzetfogalom: a rendi korszakban egy kiváltságolt társadalmi csoport sajátította ki, most nemzeten az egész társadalmat kezdték érteni — a nacionalizmus a nemzethez tartozás kritériumának demokratizálódását is jelentette. Megváltozott tehát az a csoport, amelynek összetartozását — többek között - a nemzeti öltözék hivatott kifejezni, ugyanakkor a két különböző (bár egymástól nem független) nemzetfogalom még sokáig egymás mellett élt. A nemzeti öltözetre vonatkozó diskurzus két nagyobb, de eltérő intenzitású hullámban jelentkezett a 19. század során: az 1830-as, 40-es évekbeli szerényebb, leginkább a védegyleti mozgalom idején megerősödő felbuzdulást követően6 1859-től már valóban beszélhetünk nemzeti divatról - ezt a divatsajtóra alapozott megállapítást a korszakról szóló visszaemlékezések is alátámasztják. A nemzeti divat nem önmagában álló jelenség volt, hanem szerves részét képezte a korabeli nemzeti diskurzusnak. A nemzeti divat ügyében megnyilatkozó szerzők az öltözködés ürügyén olyan általános kérdéseket vetettek fel, amelyeket a kortársak a nemzeti kultúra számos más elemével kapcsolatban (pl. nem5 Löfgren kifejezése. Löfgren 1989. 6 Erről lásd pl. F. Dózsa 1991a. 250-260. p. (újraközlése: 2014.276-283. p); 1991b. 234-236. p. 10
