Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

1. Bevezetés

zeti irodalom, zene, tánc, építészet) is tárgyaltak, és amelyek általánosabban, a nemzet szintjén is értelmezhetők: a múlt és a jelen, a hagyomány és a megújulás, a nemzet és a nép viszonyát, a keleti, ázsiai származás és az európaiság ösz- szeegyeztethetőségét, egyszóval a nemzeti identitás problémáit járták körbe. A nemzeti divat tárgyában született szövegek, amikor állításokat fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, hogy milyennek kell lennie a 19. századi magyar nemzeti öltözetnek, arra a kérdésre is keresték a választ, hogy milyen legyen a magyar nemzet, és milyenek legyenek annak tagjai. Az öltözködés minden társadalomban fontos eszköze a társadalmi különbségek és összetartozások kifejezésének, hiszen a külső megjelenés, az öltözködés, a divat követése, avagy éppen elutasítása minden egyes egyént mindenki számára érzékelhető módon, akár az egyén szándéka ellenére is elhelyez a társadalom rendszerében. Míg az öltözködés az egyénről, a divat az egész társadalomról képet ad: a divatszociológia egyik klasszikusa, Georg Simmel szerint a divatok változása jelzi az egyes társadalmi csoportok azonosulási vagy elkülönülési szándékát.7 Nincs ez másként a nemzeti öltözék divattá válása esetében sem. Az öltözködés, amelynek önmagában is erős identitásformáló szerepe van (ez az egyéni és csoportidentitásra egyaránt igaz), egyrészt olyan kézzel fogható lehetőséget kínált a nemzeti identitás kérdéseinek felvetésére - a nemzeti létkérdések megvitatásának nem a korabeli irodalmi divatlapok voltak a fórumai amely a mindennapok világához tartozott, és mindenki számára észlelhető és érthető volt. Másrészt ezek a nemzeti kérdések behelyettesíthetők voltak társaséletbeni megfelelőikkel, például a nemzeti öltözködéssel akkor is, amikor politikai kérdésekről - azok saját fórumain - nem lehetett szabadon beszélni. Ezért volt ennyire fontos — és itt visszautalnék az első bekezdésben idézett mondatokra - a kortársak számára a magyar nemzeti öltözet kérdése, propagálói ezért fektettek olyan sok energiát a nemzeti öltözet minél szélesebb körű elterjesztésébe. Ahogyan Hofer Tamás fogalmazott: „A kulturális viták azért kaphattak egyes esetekben olyan halálos komolyságot, mert a maguk természete szerint ki nem fejezhető politikai kérdések, »sorskérdések« megfogalmazódása helyeződött át a kultúra területére.”8 A nemzeti öltözet, de általában az önálló nemzeti kultúra és a nemzeti múlt is felértékelődött a 19. században, mintegy pótolva a nemzet valódi önállóságát és önrendelkezését.

A keleti formákat őrző, mentéből, dolmányból, szűk nadrágból, csizmából, rövid ingből, süvegből álló magyar férfiöltözetet oszmán hatás alakította, és a törökök ellen harcoló huszárcsapatok hatására terjedt el a 15. század második fe7 Símmel 1973.

8 Hofer 1991. 8. p.

11