Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
1. Bevezetés
1. Bevezetés „Vesszen el a faj, ki nemzeti érzelmeink leghívebb kalauzát, a magyar öltönyt ka- cérságból vagy divatból elhagyni merészül”1— írta a Napkelet szerzője 1861-ben. „Hazám leányai! Ne imádjatok se idegen istent, se idegen divatot.”2 - helyezte egy szintre a vallást és a külső megjelenést a Gombostű divattudósítója néhány hónappal később. Ezek a pátosszal teli mondatok, amelyekhez hasonlókat bőven lehetne idézni a korszak magyar nyelvű sajtójából, jól érzékeltetik, milyen elképesztően nagy jelentőséget tulajdonítottak a kortársak a magyar nemzeti öltözetnek, illetve annak megőrzésének, felelevenítésének az 1860-as években. „Minél nagyobb szeretetünk tárgya iránt az aggodalom, annál féltékenyebben kell ragaszkodnunk mindenhez, ami javára szolgál” - írta 1863-ban a Családi Kör névtelen szerzője, talán éppen a szerkesztő, Kánya Emília.3 A kontextusból kiderül, hogy „szeretetünk tárgya” alatt a hazát, illetve a nemzetet kell érteni, a ragaszkodás tárgyaiba pedig a nemzeti öltözet is beletartozik. A szerző félmondata rögtön két kérdésre is választ ad: egyrészt arra, hogyan lehetséges, hogy egy külsőség, egy tárgy, esetünkben az öltözködés ilyen fontos, szimbolikus szerephez jutott Magyarországon a 19. század egyes időszakaiban (az 1840-es években, majd még inkább 1859-et követően) - a kultúrákat, nemzeteket fenyegető veszélyhelyzetben az öltözködés identitást kifejező funkciója megerősödik, és ez szimbolikus szerepét mutatja. Másrészt pedig arra, miért éppen ezekben az időszakokban lett a nemzeti divat a közbeszéd egyik meghatározó témája: amikor sokan úgy érzik, hogy veszélyben a nemzet, minden eszközt, még a legjelentéktelenebbnek tűnőt is, meg kell ragadni védelmére, a nemzethez való tartozás, illetve ragaszkodás kifejezésére: „a haza olyan szentség, amelynek áldozni kell mindennel, amivel bírunk, amelynek vallást kell tenni szóval, tettel és viselettel...”4 A kortársak számára a magyar nemzeti öltözet - a nyelvvel, a nemzet erkölcseivel és szokásaival együtt - a magyar nemzeti jelleg kifejezésének eszköze, a nemzetet reprezentáló jel, egyúttal a nemzet megőrzésének egyik biztosítéka; egyben 1 Zalánkay: Urambátyám és én egy indítvánnyal a névmagyarosítás ügyében. Napkelet, 1861. november 25. 745-756. p. Az idézeteket a mai helyesírás szerinti átiratban közlöm, külön jelzem, ahol eltérek. A címek eredeti helyesírását mindenhol megtartottam. 2 Küldivat. Gombostű, 1862. július 9. 1733-1735. p. 1734. p. 3 Egy hét története. Családi Kör, 1862. augusztus 17. 521-523. p. 522. p. 4 Divattudósítás Emíliától. Családi Kör, 1861. június 16. 381. p. 9
