Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

források alapján csupán annyi állapítható meg, hogy József Áron 1908 június végéig dolgozott Gerstl Sándor ferencvárosi szappan- és gyertyagyárában - azután innen, illetve a Gát utcai lakásból is távozott, hátrahagyva feleségét és három életben maradt gyerekét (Jolánt, Etelkát és Attilát).

Vizsgálatunk szempontjából az az érdekes, hogy a törvényes válás gondolata, a jelek szerint, majd másfél évtizeden keresztül egyik házastársban sem merült fel. József Jolán úgy emlékszik, hogy magára maradt, akkor még csak 33 éves anyjának akadtak udvarlói, de elutasította a szomszédasszony biztatását, aki maga is alkalmi viszonyokba, „vadházasságokba” ereszkedett, hogy legyen tekintettel eltartandó gyerekeire, s engedjen a közeledésnek. Pőcze Borbála azonban nem válni kívánt, hanem férjét szerette volna visszakapni. Miután József Áron állítólag felbukkant, kitartóan kerestette: „Járt a rendőrségen, a bejelentőhivatalban, az árvaszéken. Felkeresett minden közeli és távoli ismerőst, sorrajárta a gyárakat.” - írja József Jolán. Betegsége, amely 1910 elején Etelka és Attila gondozásba adására késztette (több mint két év múlva kerülnek majd vissza a „mamához”), a méhrák diagnosztizálása 1914 végén, amely öt év múlva korai halálát okozza, megakadályozta abban, hogy - ha volt egyáltalán efféle szándéka - új életet kezdjen. A reményt feladva, hogy férje visszatér, 1917-ben már „özvegy József Áronnénak” címeztette magát. József Áronról az 1950-es években felkutatott és szóra bírt, Romániában élő második feleség, Kiss Julianna elbeszélésből tudjuk, hogy a szakítás legalizálása csak azután vetődött fel benne, hogy újraházasodása esedékessé vált. 1920 körül, miután az újvidéki Szegedi-féle szappangyárban megismerte gyári munkásnőként dolgozó jövendőbelijét, Budapesten sikertelenül kerestette elhagyott feleségét (aki nem sokkal korábban, 1919 végén elhunyt), sőt, állítólag 1922 májusában Temesvárról a válás kimondását is kérte. Kiss Juliannával végül Craiován, 1924 szeptemberében kötött házasságot, s a férfi 1937 novemberében, Attila fia öngyilkosságát két héttel megelőzve halt meg a Temesvár melletti Plopi községben, egy Mircea nevű közös gyermeket hátrahagyva.430

430 A pár 1900. december 23-án tartott esküvője: BFL XXXIII. 1 .a. Budapest IX. kerületi ház. akv. 1088/1900. Nándor keresztelője: MNL OL Ferencváros róm. kát. kér. akv. 177/1894. A fogolytörzskönyvi bejegyzés: BFL VII. 102.a. Budapesti Királyi Büntetőtörvényszéki Fogház fogolytörzskönyvei 2247/1899. A Pőcze Borbála körül forgolódó férfiakra utal, név szerint „Grün bácsiról” megemlékezik: JÓZSEF Jolán: József Attila élete. Budapest, 1989. 17., 36-38. p. Regényes formában tíz évvel később: JÓZSEF Jolán: A város peremén. Budapest, 1950. 16- 31. p. A József család sorsának alakulásáról összefoglalóan: SZABOLCSI Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése. Budapest, 2005. 13^14. p. - Pőcze Borbála (1917-1918 között) több hivatalos iratban is „özvegyként” fordult elő: VARGA Katalin (szerk.): „És ámulok, hogy elmúlok”. József Attila-iratok. Budapest, 2005. 15-16., 26. p. József Áron állítólagos

259