Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

A házastársi elhagyást Amerikában, ahová József Áron igyekezett, a köznyelv találóan „a szegény ember válásának” (the poor man’s divorce) nevezte. Ahogy a múltban a házasodás adminisztratív korlátái és anyagi vonzatai megritkították az oltár elé járuló párokat, s törvénytelen párkapcsolatokra késztették a legszegényebbeket, úgy a válás intézményének elérhetetlensége, a procedúra költsége sokakat visszatartott attól, hogy viszályukkal bírósághoz forduljanak. A legtöbben úgy segítettek magukon, ahogy tudtak. A 18. század második felében, Észak-Walesben, például a „seprűs házasság” és a „seprűs válás” (besom divorce) szokása dívott: a ház ajtófélfájának támasztott seprűt tanúk jelenlétében átugorva a párok „házasodni”, hátrafelé átugorva „elválni” tudtak. Angliában huzamosabb ideig, egészen a 19. század végéig a „feleségeladás” (wife sale) gyakorlata élt: a férj vásárokon, piacokon, kocsmákban, nyilvános árverésen egy másik férfinak (rendszerint a nő szeretőjének) adta el hűtlen feleségét. Ezek a népi rítusok egyszerre tükrözték a válás iránt jelentkező társadalmi igényt és a törvényes válás kivitelezhetetlenségét. A kevésbé egzotikus, ám sokkal gyakoribb házastársi elhagyás a maga hétköznapi módján ugyanezt fejezte ki.431

Milyen gyakori lehetett a desertio Magyarországon, illetve Budapesten a vizsgált korszakban? Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert az elhagyó és az elhagyott házastársakat - a törvényes válásokkal ellentétben - senki sem tartotta nyilván. A korabeli népszámlálások vagy háztartás-összeírások alkalmával a kérdezőbiztosok nemigen faggatták a magányosan élő férjezett nőket és az egyedülálló nős férfiakat tényleges (nem-hivatalos) családi állapotukról, és azok - tegyük hozzá - nem is mindig tudtak vagy voltak hajlandók őszinte választ adni azzal kapcsolatban, hogy hitvesük átmenetileg van-e távol, vagy már egyáltalán nem

válási kérelmének nincs nyoma a Budapesti Királyi Törvényszék 1917-1924 közötti névmutatókönyveiben.

431 A válás alternatíváiról összefoglalóan: PHILLIPS. 19S9: 279-313. p.; PHILLIPS, 2005: 117- 131. p. - Az elhagyást a szegény ember válásaként említi: LIEBMAN, Walter H.: Some General Aspects of Family Desertion. Social Hygiene 1920/2. 201. p. - A seprűs válás: GILLIS, John R.: For Better, For Worse. British Marriages, 1600 to the Present. New York-Oxford, 1985. 198-199. p. Magyarul idézi: PHILLIPS, 2005: 124. p. - A feleségeladás történetéről: MENEFEE, Samuel Pyett: Wives for Sale. An Ethnographic Study of British Popular Divorce. Oxford, 1981.; THOMPSON, E. p.: Customs in Common. London, 1991.404-462. p. Magyarul: PHILLIPS, 2005: 122-124. p. Magyarországi vidéki példákat hoz: JÁVOR Kata: A magyar paraszti erkölcs és magatartás. In: Paládi-Kovács Attila (szerk.): Magyar Néprajz VIII. Társadalom. Budapest, 2000. 664-665. p.

260