Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

Jóllehet ma már számos történeti tanulmány tér ki a válások „szociológiájára”, emellett létezik egy határozottabban elkülöníthető történeti demográfiai, történeti szociológiai iskola, amely mind fogalomhasználatában, mind vizsgálati módszerei tekintetében szorosabban kötődik az említett kutatási irányzathoz.122 Ez a válások „determinánsait” történeti forrásokon, a 19. század második, valamint a 20. század első felében elválók kisebbb-nagyobb csoportjain teszteli. A vizsgálatokat végző kutatók forrásként házassági anyakönyveket, népességnyilvántartási iratokat, népszámlálási kérdőíveket, ritkábban válási statisztikákat, vagy (a 20. század első felére vonatkozóan) interjúkat használnak; nagyobb mintával dolgoznak, s számítógépek, matematikai módszerek segítségével határozzák meg a csoportjellemzőket, illetve az egyes tényezők súlyát az adott csoporton belül. Mindenesetre, mielőtt tovább mennénk, vizsgálatainkhoz érdemes röviden összefoglalni az említett stúdiumok felvetéseit és eredményeit.

A korai válások kockázatai között gyakran az első helyen szerepel az alacsony házasságkötési életkor, mint az elsietett párválasztás, a szociális éretlenség mutatója. Az efféle esetekben felmerül továbbá a rövid ismerkedési periódus, illetve az együttélés (próbaházasság) hiánya; másrészt a házasságból való kilépés, az újraházasodás esélye is. Nos, a történeti kutatások általában véve megerősítik az előfeltevéseket, mégis ellentmondóak a tekintetben, hogy pontosabban hogyan hat a szóban forgó tényező. A holland fővárosban, Hágában az 1850-1882 között megesküdő párok csoportjában a 25 évesnél fiatalabb vőlegények házasságai kerültek később gyakrabban felbontásra; belga kutatók viszont úgy találták, hogy a kisebb-nagyobb flamand városias településeken (Ghent, Leuven, Aalst, Bierbeek), a hosszú 19. században (1800-1913 között) kötött házasságok közül éppen ellenkezőleg, azok végződtek nagyobb eséllyel válással, amelyekben a nő volt szokatlanul fiatal, függetlenül a férj életkorától.123

A válás történeti demográfusai a házasságkötési életkor mellett önálló tényezőként szokták számításba venni a házasulok közötti korkülönbséget is, amely a felek eltérő élettapasztalatait, szélsőséges esetben az egymáshoz való kötődés, a szexuális vonzalom hiányát avatja a házas viszály forrásává. Az eddigi kutatások eredményei azonban ebben a vonatkozásban sem „húznak” egy irányba. Amíg ugyanis Hollandiában csak a párjuknál jóval idősebb férjek, addig Belgiumban csak az idősebb nők esetében mértek komolyabb válási kockázatot a válások nö122 Elsősorban, bár nem kizárólag, holland és belga kutatókról van szó: POPPEL, 1992.; POPPEL, 1997.; FOKJCEMA-LIEFBROER, 2004.; MATTHIJS-BAERTS-VAN DE PUTTE, 2008.; KALMIJN-VANASSCHE-MATTHIJS, 2011. Hasonló svéd vizsgálat: SANDSTRÖM, 2011.

123 POPPEL, 1997: 65-66. p.; MATTHIJS-BAERTS-VAN DE PUTTE, 2008: 13-14. p.

85