Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

szágon szintúgy) extenzív jellegű volt. A restriktiv törvényi szabályozás, avagy a megfelelő anyagi eszközök, illetve jogsegély hiánya miatt a bíróságról elmaradó házasok a századelőn egyre nagyobb számban jelentkeztek válási szándékkal. Amint Laky Dezső a válóperek kötelező fellebbezésének 1907-es eltörlése kapcsán írja: „a házassági perek eljárási reformja tulajdonképpen csak azokat az erőket szabadította fel, amelyek korábban kénytelen-kelletlen szunnyadtak, s ha az erkölcs és a vallás szempontjából s különösen a katholikus vallás szempontjából talán mélységesen fájdalmas tünet is volt a válási hajlandóságnak gyors elharapódzása, - magasabb emberi szempontból megnyugvással kellett fogadni azt a lehetőséget, mely megengedi a feleknek azt, hogy kimeneküljenek a szerencsétlenné vált házassági kötelékből.”110

Ugyanakkor a rendelkezésre álló töredékes források alapján nagyon nehéz felmérni az esetleges kvalitatív változásokat, nevezetesen azt, hogy a kérdéses korszakban, a családok életfeltételeinek megváltozásával párhuzamosan romlott-e a házasságok minősége, illetve csökkent-e a házastársak konfliktustürő-képessége, ami a fenti tényezőkkel együtt szintén hozzájárult volna a válások számának növekedéséhez. A válások 20. századi elterjedését sokan, köztük történészek is, kulturális változásokkal, a nyugati világ házasságainak általános válságával, illetőleg a funkcionálisan kiüresedő intézménnyel szemben támasztott elvárások növekedésével, a házastársak (nem ritkán irreális) reményeinek, igényeinek be nem teljesülésével magyarázzák.111 így juthattunk odáig, - mondják - hogy manapság, ha a házasélet „költségei” valamelyik vagy mindkét fél számára nagyobbak lesznek, mint a várt „haszon”; vagy ha a szerelmen, az egymás kölcsönös tiszteletén és megbecsülésén alapuló együttélést a napi rutin váltja fel, s ha a férj és a feleség közötti kommunikáció folyamatossága megakad, esetleg ha a szexuális élet minősége nem megfelelő, a válás logikus, magától értetődő megoldásként vetődik fel.112 „A házasságot, mint két individuumot összefűző köteléket sokkal komolyabban veszik és sokkal nagyobb érzelmi elvárásokat fűznek hozzá, mint

110 LAKY, 1925: 108. p.

111 A házasságot illető korabeli vélekedésekről, illetve a házasság válságáról: PHILLIPS, 1988: 479-515. p.; PHILLIPS, 2004: 220-245. p.; ARNI, Caroline: Entzweiungen. Die Krise der Ehe um 1900. Köln-Weimar-Wien, 2004. 23-24. p. A házassággal szemben támasztott várakozások növekedéséről címében is jellemző monográfia, a los angelesi válások kapcsán: MAY, Elaine Tyler: Great Expectations. Marriage and Divorce in Post-Victorian America. Chicago-London, 1980. Ld. még: PHILLIPS, 1988: 354-360. p.; PHILLIPS, 2004: 149-152. p.

112 A válások társadalomtudományos megközelítésének fő irányait áttekinti: LAMBERT, Anne- COLEMAN, Harriet: From Causes to Consequences: A Critical History of Divorce as a Study Object and the Main Orientations of French Research. Population 2009/1. 160-164. p.

79