Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

fogalmazza: „A nagyvárosokban a vallástalanság szélesebb körben nyilvánul, ott a legtöbb a felekezeten kívüli, ott van a szabados világnézet melegágya”.77

A kérdés kontextusát persze nem szabad leegyszerűsíteni, hisz az utóbbi időben egyre több historikus vonja kétségbe a „szekularizáció” magyarázó erejét. Sokan közülük kifejezetten tagadják, hogy a 19. századra a vallásosság gyengülése nyomta volna rá a bélyegét, s hogy az urbanizáció együtt járt volna a vallási élet hanyatlásával. Mi több, néhányan azt állítják, hogy a városok növekedése kezdetben sajátos vallási újjászületést hozott. A revizionista irányzat egyik képviselője, Callum G. Brown amellett érvel, hogy a városokban megjelenő vidéki bevándorlók a 19. század során, mint gyakorló, illetőleg városi társadalmi kapcsolataik kiépítésén fáradozó hívők, és mint az egyházi misszionárius-civilizációs törekvések célpontjai egyaránt élénkítették az egyházi életet.78 Ez utóbbi vélekedés azért is érdekes, mert egybevágni látszik saját megfigyelésünkkel, miszerint a migráció visszafoghatta a magyarországi városi válási rátákat (habár Budapesten éppenséggel a bevándorlók válóperes aktivitását tapasztaltuk).

A képet tovább színezheti a rendi korszak örökségeként a törvényhatósági jogú városok sajátos felekezeti összetétele, amely a római katolikus vallásúak sokkal nagyobb koncentrációját mutatja: míg a századfordulón a „vidéki” házas népesség 46%-a, addig a törvényhatósági jogú városok házasainak 59%-a volt római katolikus. A katolikusok válással szembeni erősebb „immunitása” ugyancsak visszafoghatta a legtöbb magyarországi nagyváros válási rátáját, azzal együtt is, hogy a törvényhatósági jogú városok rendszerint jócskán felülmúlták közvetlen vidékük válási gyakoriságát. A problémát itt az jelenti, hogy az említett felvetéseket Budapesten kívül nem tudjuk tesztelni, mivel a hivatalos statisztikák nem adnak számot a különböző településeken élő, különböző vallású házasok viselke77 SZÉL, 1935: 125. p.

78 CLARK, J. C. D.: Secularization and Modernization: The Failure of a ’Grand Narrative’. Historical Journal 2012/1. 161-194. p. Kifejezetten a városokra: BROWN, Callum G.: The Mechanism of religious growth in urban societies. British cities since the eighteenth century. In: McLeod, Hugh: European religion in the age of great cities 1830-1930. London-New York, 1995. A nagyvárosi bevándorlók szerepéről: uo. 246-249. p. Általában a vallásosság erősödése mellett érvel: BLASCHKE, Olaf: Das 19. Jahrhundert: Ein zweites konfessionelles Zeitalter? Geschichte und Gesellschaft 2000/1. 38-75. Blaschke téziseinek kritikus ismertetése magyarul, a magyarországi viszonyokra reflektálva: BRANDT, Juliane: Felekezetiség és modem nemzet a 19. századi Magyarországon. In: Lukács Anikó (szerk.): Felekezeti társadalom - felekezeti műveltség. Rendi társadalom - polgári társadalom 25. A Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti Egyesület 2011. évi, győri konferenciájának kötete. Budapest, 2013. 9-26. p.

58