Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

déséről, s a hiányon a történeti irodalom ezúttal sem enyhít.79 Ekként a különböző felekezetekhez tartozó, városlakó házasok viselkedését illető fenti kérdésre megnyugtató választ csak további kutatások eredményeként kaphatunk majd.

Ami Budapestet illeti, a Fővárosi Statisztikai Hivatal évkönyveiben mindöszsze hat évre (1903-1906, 1908, 1912) vonatkozóan találunk felekezeti megoszlást, így a válóperes iratanyag használata ebben az esetben is megkerülhetetlen. Ennél kedvező körülmény, hogy a Budapesti Királyi Törvényszéken indított korai válóperekben a felek vallását rendszeresen regisztrálták, tekintettel az adat jogi relevanciájára. Problémát csak a vallásváltások kiszűrése jelent, amit nem minden esetben jeleznek vagy rögzítenek pontosan, de ezt a házassági és áttérési anyakönyvek visszakeresésével orvosolni lehetett. Habár az 1895 után megsokasodó pereskedők vallása egyszeriben irrelevánssá vált, s azt a fennmaradt ítéletekben már nem tüntették fel, a házassági matrikulák alapján pótolni lehetett a hiányzó adatokat. A felmérés eredményét, vagyis a válóperes felek vallási öszszetételét a 4. diagram szemlélteti. Még mielőtt azonban az elemzésébe vágnánk, nem árt megjegyezni, hogy a fővárosi válások felekezeti jellemzőit igazából csak az 1870-es évektől érdemes alaposabban szemügyre venni, amikor a jogi szabályozás, valamint a válóperes iratok fennmaradása már valamennyi jelentős fővárosi felekezet viselkedését mérhetővé teszi. Habár a budapesti (pest-budai) bíróságokon pert indítók között, az alkalmanként megnyíló jogi kiskaput kihasználva, már a 19. század derekán felléptek kitért katolikus felek, számuk és arányuk csak az 1868-as törvények nyomán nőhetett meg. Az 1850-1860-as években szintén ingadozó a zsidó pereskedők hányada, mivel az osztrák polgári törvénykönyv hatályának megszűnése után nem volt egyértelmű, hogy milyen jogi szabályozás vonatkozik az izraelita házasokra (van-e egyáltalán alkalmazható civil joganyag), s ekként az illetők jó ideig akkor sem fordultak világi bírósághoz, ha egyébként hajlandók lettek volna rá. A jogi környezet a század derekán még csak a protestáns házaspárok számára volt kiszámítható.

79 Említésre méltó kivétel Herger Csabáné vizsgálata a pécsi törvényszék 1895-1914 közötti válóperei vonatkozásában, amely azonban nem tér ki a válások településtípusonkénti megoszlásra: HERGER, 2006: 196-199. p., ill. Függelék 1. munkatáblázat. A szerző az egyházi házasságkötések szertartása alapján a katolikus pereskedők alul-, az evangélikusok, a reformátusok, és az izraeliták felülreprezentáltságát konstatálja. A nagybecskereki törvényszék vonatkozásában Szentiványi Ferenc 1896—1908 között 119 római katolikus, 185 ortodox, 20 protestáns, 38 izraelita, és 7 egyéb vallásit elválót talált. SZENTIVÁNYI, 1911. 112. p. Ez Torontál megye házas népességének 1900. évi vallási megoszlásával összevetve, a protestánsok átlagos, a katolikusok átlag alatti, az ortodoxok átlag feletti, s az izraeliták kiugróan magas válási gyakoriságára enged következtetni.

59