Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

sok egytizedét jelentették be - nyilván ezúttal is inkább a dunántúli református, avagy a felvidéki evangélikus minoritásnak, semmint a masszív katolikus többségnek betudhatóan.

Jóllehet a polgári házasság és válás bevezetése után az erőviszonyok kiegyenlítettebbé váltak, a konfesszionalizmus befolyása továbbra is érezhető maradt. 1898-1914 között a protestánsok aránya 38%-ra esett vissza (külön a reformátusoké 27%-ra csökkent). Lényegében nem változott a zsidó (8%), viszont megnőtt az ortodox férjek és feleségek aránya (18%). A legnagyobb változást a római katolikus elváltak súlyának megugrása jelentette: 1898-1914 között immár ők tették ki az elválók 31%-át (a görögkatolikusok aránya viszont kevésbé változott, csak 5%-ra nőtt). A századfordulós változások a korai válási statisztikák torzításai, vagyis a felbontott katolikus házasságok alulreprezentáltsága miatt valószínűleg nem voltak ennyire drasztikusak, de vitathatatlan, hogy a civil bontótörvény alkalmazása nagyban hozzájárult a kiegyensúlyozottabb felekezeti szerkezethez.

A házassági törvény elsősorban a katolikus felek válási hajlandóságát erősítette, amit arányuk századvégi megugrása jelez. A többi felekezet esetében a törvény hatása közvetettebb módon jelentkezett, hiszen az elválók csoportján belüli súlynövekedés vagy -csökkenés folyamatosan zajlott. Hogy csak a legfontosabb fejleményeket emeljük ki: a protestánsok összesített hányada 49%-ról 33%-ra szorult vissza, az ortodoxoké 6%-ról 22%-ra emelkedett. Ezek a változások sem rajzolták azonban át Magyarország válási térképét. A nagy világégés küszöbén a válások több mint egyharmadát még mindig a Tiszántúlon és Erdélyben élő párok esetében mondták ki. Ehhez képest változatlanul passzívnak tűnik a Dunántúl és a Nyugat-Felvidék a maga 14%-os részesedésével. A válási népmozgalom regionális alakulását tekintve az egyetlen új elem a Bánság súlyának növekedése (a századvégi 10%-ról 19%-ra), ami az ortodox házasok élénkülő válóperes aktivitásával hozható összefüggésbe.

Ezek után kérdés, hogy a konfesszionalizmus erejét mutató magyarországi házas viselkedés miként differenciálódott településtípusonként, mindenekelőtt az eltérő méretű és fejlettségű városokban, különösen pedig Budapesten. A városok ugyanis nem csupán munkaerőpiacukkal, a sokféle munkalehetőséggel, tehát a házastársakat összetartó gazdasági kényszerek enyhítésével segíthették elő a válások terjedését, hanem egyrészt a városi egyházközségi ellenőrzés meggyengülésén keresztül, amely a gyors népességgyarapodást kísérte, másrészt a városi szekuláris kultúra révén is, amely relativizálta a felekezeti hovatartozás jelentőségét, s csökkentette a vallásos áhítat mélységét. Ahogy Szél Tivadar velősen meg57