Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

nőtt, majd ezen a szinten maradt. A svéd városok együttes aránya az 1880-as évektől 53-64% között változott.59 A belga főváros, Brüsszel súlya (14%) megint csak Budapestéhez hasonlítható, a belga nagyvárosok összesített hányada viszont a magyar törvényhatósági jogú városokéhoz viszonyítva jóval nagyobb volt: a legalább 100 000 lakossal bíró városokban (Antwerpen, Brüsszel, Ghent, Liège) a válások 31 —34%-át mondták ki.60 Végezetül Franciaország fővárosa szintén jelentősebb szerepet játszott: Párizs válásainak országos aránya a századfordulón mintegy 17%-ra rúgott (ezúttal a többi francia nagyváros részarányát sajnálatos módon nem tudtuk lemérni).61

Kétségtelen, hogy nehéz összehasonlítani a magyarországi városok súlyát más államok nagyvárosaiéval: az urbanizáció Kelet-Európábán gyengébb, a városok mérete, a városlakók aránya kisebb volt, mint a kontinens nyugati országaiban. Ugyanakkor önmagában véve ez a körülmény, ha a válások számának és arányának növekedését szorosan a modernizáció folyamatához igyekszünk kötni, nem magyarázza a kimutatott különbségeket, hiszen a településtípusonkénti viszonyítás az egyes országok saját népességét felölelően történt: a relatíve fejletlenebb városok válásait egy még fejletlenebb, alapvetően agrárjellegű vidék népességének válásaival vetettük össze, amivel kapcsolatban a néprajzi szakirodalom azt feltételezi, hogy azok a paraszti társadalmakban rendkívül ritkán fordultak elő.

Az igazán meglepő a dologban mégis az, hogy a magyar válási népmozgalom volumene már a századforduló környékén sem maradt el a legtöbb nyugati országéhoz képest, s így Budapest és a magyar városok kisebb országos súlya nem a városlakók passzivitása miatt, hanem aktivitása ellenére képződött. Magyarország az 1900 körül mérhető (éppen csak növekedésnek induló) nyers válási ráták alapján, a maga 100 000 lakosra eső 11 válásával korántsem sereghajtó: Megelőzi Ausztriát (1), Angliát és Wales-et (2), Olaszországot (3), Skóciát (4), Norvégiát (6), Svédországot (8), és Hollandiát ( 10); egy csoportban található Belgiummal (11), s Bulgáriával (11); igaz, rátája ekkor elmarad Szerbiáétól (13), Németországétól (15), Dániáétól ( 17), Romániáétól (20), Franciaországétól (23), és Svájcétól

59 Vö. Department of Commerce and Labor. Bureau of the Census. Special Reports: Marriage and Divorce 1867-1906. Part I: Summary, Laws, Foreign Statistics. Washington, 1909. (A továbbiakban: MARRIAGE AND DIVORCE 1867-1906.) 505., 512-513. pp. A svéd városok magasabb, mintegy kétszeres válási gyakoriságát a városi háztartások kisebb gyerekszámával, magasabb jövedelmével, a női munkavállalók magasabb arányával magyarázza: SANDSTRÖM, 2011:302. p.

60 Vö. MARRIAGE AND DIVORCE 1867-1906: 422. p.

61 Vö. MARRIAGE AND DIVORCE 1867-1906: 437^138., 446. pp.

47