Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

magyarországi nagyvárosok súlya a korai időszakban nem tűnik csekélynek (az 1870-es évek statisztikáiból 10-12%-os, az 1880-as években 8-9%-os, az 1890- es évek elején 10%-os hányad konstatálható), s a hivatalos válási statisztikák jellegzetes torzításairól korábban elmondottak fényében még magasabbra becsülhető. E tekintetben azonban később sem tapasztalható elmozdulás: a világháborúig megmaradt a 10-11 %-os országos arány. A 10% körül mozgó országos válási részarány viszont relatíve - a törvényhatósági jogú városok házas népességének 7%-os országos arányához mérten - még kisebb súlyt jelent, mint amit Budapest esetében láttunk. És még inkább kevesellhető a jelzett válási arány ahhoz képest, hogy a leggyorsabban fejlődő nagyvárosok (Pozsony, Győr, Pécs, Arad, Temesvár, Nagyvárad) a törvényhatósági jogú városok közül kerültek ki.

Talán érthetőbbé válik, amit itt feszegetünk, ha a magyarországi, illetve a budapesti válási népmozgalom alakulását nemzetközi kontextusba helyezzük. Amennyiben Budapest, illetve a magyar törvényhatósági jogú városok együttvéve 20%-ra tehető súlyát a nemzeti válási népmozgalmon belül más európai államok nagyvárosainak szerepével vetjük össze, szembetűnő a magyarországi városlakók „passzivitása”. Az Osztrák-Magyar Monarchia Lajtán túli felében például minden harmadik válást (ideértve az ágytól-asztaltól való elválasztásokat) Bécsben mondtak ki. Emellett a válások további feléért tehetők „felelőssé” az 50 000 fő feletti, törvényszéki székhelyként szolgáló városok.56 Budapestéhez a legközelebb még Berlinnek a Német Birodalmon belül mérhető, stabil 13-14%os aránya áll, ám ez csak a német városhálózat súlyának tudható be: a 100 000 fő feletti lakosságú nagyvárosok (Berlinnel együtt) a birodalmi válási népmozgalomból az 1905-1913 közötti évek átlagában összesen 55%-kal, a 10 000 fő feletti lakosságú városok pedig további 25%-kal részesedtek.57 Hollandiában Amszterdam válásainak aránya az általunk vizsgált időszakban 23—30% között mozgott. A három nagyváros, Amszterdam, Rotterdam és Hága együtt az összes válás 50—61 %-át anyakönyvezte; amihez a kisvárosok további 12-16%-os hányaddal járultak hozzá.58 Hasonlóan fontos szerepet játszott Stockholm is Svédországban: a város 1830-as évektől mérhető 14%-os aránya az 1880-as évek végéig 34%-ig

56 NAGY Sándor: Egy birodalom, két állam, sokféle törvény. Házassági jog és válás az Osztrák- Magyar Monarchiában. Fons 2014/4. 472. p.

57 Vö. Statistisches Jahrbuch fur das Deutsche Reich 1905. Berlin, 1905: 22. p. A hasonnevű további kötetekben: 1906: 24. p., 1907: 43. p„ 1908: 25. p„ 1909: 28. p„ 1910: 29. p., 1911: 27. p., 1912: 34. p., 1913: 41. p., 1914: 11. p. A német városok arányára vonatkozóan: BLASIUS, 1987: 158. p.

58 Vö. POPPEL, 1992: 474. p.

46