Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

sen megkötött házasságoknak még (szinte) kizárólag valamely fél halála vethetett véget. Ez utóbbi gyakorisága miatt a házasodok számíthattak rá, hogy túlélő házastársként életük során akár többször is özvegyi állapotra jutnak majd. Ezzel szemben az, hogy valaki úgy szabaduljon ki a házasság kötelékéből, hogy házastársa életben volt és maradt, felforgatta a dolgok megszokott rendjét.693 Az előforduló kivételek a 19. század második feléig még kezelhetőknek tűntek, s jelentősebb számban csak egyes protestáns és zsidó közösségekben fordultak elő. A jogintézmény kiterjedésével, a válási ráták növekedésével, illetve az állami statisztikai apparátus kiépülésével azonban maga az „elváltság”, az elvált-lét problematizálódott. Ezzel együtt, ahogyan a házasság felbontása a század vége felé egyre gyakoribbá vált, és mindinkább kiemelkedett az alternatív jogi és jogon kívüli megoldások közül, úgy vált egyértelműbbé az elvált családi állapot jelentése és a fogalom használata.

693 Erről a válás és újraházasodás angolszász irodalmi reprezentációin keresztül: HUMPHREYS, Anne: The Three of Them: The Scene of „Divorce” in Nineteenth-Century English Fiction. In: Leydecker, Karl-White, Nicholas (eds.): After Intimacy. The Culture of Divorce in the West since 1789. Oxford-Bem-Berlin-Bruxelles-Frankfurt am Main-New York-Wien, 2007. 113— 134. p.

431