Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
Összegzés
Összegzés A könyv végére érve visszatérhetünk a bevezetőben feltett kérdésre, amelyet eddig mindvégig kerülgettünk: nevezetesen, hogy mennyiben volt hatékony a jog a 19. századi házassági konfliktusok kezelésében, és hogy a társadalmi tényezők mellett játszott-e valamilyen szerepet a válási ráták meginduló növekedésében? A vizsgált korszakban furcsa ellentmondásként tűnik fel, hogy miközben se vége, se hossza a válások megfékezéséről szóló szónoklatoknak, vitáknak, s a kortársak a válást a legjobb esetben is szükséges rossznak tekintették, a jogintézmény társadalmi használata mégis folyamatosan, soha nem látott mértékben bővült. A nyugati világ peremén, Magyarország, illetve a magyar főváros, Budapest esetében sem történt ez másként. Habár a statisztikai bizonyítékok a századfordulóig hiányosak, minden jel arra mutat, hogy a jelenség a 19. század derekától kezdve az első világháború kirobbanásáig - talán az 1880-as évek első fele, valamint a házassági törvény bevezetése utáni egy-két év kivételével - folyamatosan bővült. A válási ráták növekedése Budapesten - és országosan is - elsősorban jogi változásokhoz, a kiegyezés utáni liberális törvényhozáshoz, a századvégi házassági törvény életbe lépéséhez, valamint a válóperek hivatalból való felülvizsgálatának 1907-es megszüntetéséhez köthető. Ebből arra következtethetnénk, hogy a jog meghatározó szerepet játszott a válások elterjedésében. Nem árt azonban az elővigyázatosság, mert nem tudhatjuk biztosan, vajon a növekedés intenzív vagy extenzív jellege dominált-e. Magyarán: kérdéses, hogy a válások növekedését a tönkrement házasságok gyarapodó száma táplálta-e, avagy a jogi változások a meghasonlott házasok többé-kevésbé konstans tömegének egyre nagyobb hányadát terelték a legális megoldás, vagyis a házassági bíróságok felé. Az, hogy a házasságok sérülékenyebbé, a férjek és feleségek érzékenyebbé váltak; hogy mindinkább megnőtt az igény az intimitás, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés kinyilvánítása iránt, ellenben az érintettek egyre kevésbé viselték el a megromlott kapcsolatot, a „félrelépéseket”, a fizikai vagy verbális erőszakot, az egzisztenciális bizonytalanságot, felettébb valószínű, de igazából, fogyatékos eszközeinkkel, „bizonyítani” nem tudjuk. Az viszont jobban megragadható, hogy a 19. század folyamán arányaiban mind több tönkrement házasság végződött bíróságon, polgári jogi szempontból törvényes válással, s ebben a jog, pontosabban az állami házasságijogrend terjeszkedése, fontos szerepet játszott. A jogintézmény megnyitása a katolikus házasok előtt; a zsidó frigyek felbontásának - még ha e folyamat jócskán el is húzódott - állami bírósági ellenőrzés alá vonása; a kevésbé tehetős férjek 432
