Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
volna. És végre a közrend tekintetébe s az általános jogérzetbe ütköznék annak a viszonynak megengedése, hogy egy férfinak két, esetleg még több nő viselhetné a nevét.” - szólt a minisztérium végzése. A huzavona ezzel ugyan még nem ért véget, hiszen a kérdést 1897 tavaszán is tárgyalta a főváros közigazgatási bizottsága, de annak végső kimeneteléről nincs tudomásunk.691 Akárhogy alakult az ügy, az exfeleség nemcsak a maga, de gyermekei, pontosabban a válóperes ítélet által az ő gondozására bízott, kiházasítandó leánya társadalmi reputációja miatt sem mondhatott le férjezett nevéről (Engelbach Eugénia 1892 tavaszán ment férjhez Braun János sziléziai származású mérnökhöz). Így, a minisztériumi döntés ellenére, Mesztetich Lenke élete végéig Engelbach Alajosnéként szerepelt: e néven alkotta meg 1904 novemberében testamentumát, és rövidesen bekövetkező elhunytát is e néven anyakönyvezték. Sőt, a volt férj orra alá a lipótvárosi polgári leányiskola tantestülete sem szűnt meg borsot tömi: a néhai kézimunka-tanárnő emlékét ugyanis az 1906-1907 folyamán létrehozott és hivatalosan engedélyezett „Engelbach Alajosné, szül. Mesztetich Lenke-alapítvány” őrizte.692 A felhozott példák kellőképpen szemléltethették, hogy a válás elterjedése, illetőleg a házassági kötelék felbontásának kivételes helyett lassan szabályszerű megoldásként való alkalmazása, ezzel együtt pedig az elváltak számának és arányának növekedése milyen zavarokat okozott a korabeli családi viszonyok, valamint azok észlelése vonatkozásában. A 19. század dereka előtt az érvénye-691 Engelbach c. Mesztetich válóper: BFL VII.2.C. 1881. V. 57. A férfi újraházasodása 1883. november 17-én: MNL OL Budapest Deák téri magyar evang. ház. akv. 68/1883. A fővárosi tanács fennmaradt anyagában a kérvények és a véghatározat nem található meg: BFL [V.1407.b. 461/1889-VII. Az irat megtalálásáért Sipos Andrást illeti köszönet. - A névviselési vita felkeltette a jogi szaksajtó figyelmét is: Jogosítva van-e a róm. kath. hitvalláson maradt nő, kinek férje újból megnősült, volt férje nevét továbbra is viselni? Jogtudományi Közlöny 1891. június 5-i (23.) 183. p. Az ügyet összefoglalja: LAKOS János (szerk.): A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16.-1895. január 13. I. kötet. Budapest, 1999. 398-399. p. A napilapok 1897-ben arról tudósítottak, hogy dr. Wagner Géza a közigazgatási bizottság ülésén a nő névviselési jogát támogatta, Ráth Károly főpolgármester viszont azt ellenezte, s a bizottság ez utóbbi álláspontot tette magáévá: A két Engelbachné. Budapesti Hírlap 1897. március 9-i (68.) szám 7. p. Hivatalos bigámia. Pesti Napló 1897. március 9-i (68.) szám 6. p. A nő e döntés ellen is fellebbezett: vö. BFL IV.1407.b. 461/1889-VII. 692 Mesztetich Lenke 1904. november 26-án kelt, december 14-én kihirdetett végrendelete: BFL VII.8.d. Budapesti V. kerületi Királyi Járásbíróság kihirdetett végrendeletei 32/1904. A november 28-i halálozás: BFL XXXIII.l.a. Budapest V. kerület hal. akv. 627/1904. Eugénia házasságkötése 1892. május 2-án: MNL OL Budapest Lipótváros róm. kát. ház. akv. 70/1892. Az alapítványról: Fővárosi Közlöny 1906. december 11-i (91.) szám 1679. p., december 14-i (92.) szám 1701. p., 1907. január 25-i (8.) szám 166. p., február 1-i (10.) szám 224. p. 430
