Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
inak tervezését, kivitelezését. A hosszú 19. század folyamán, a válópereskedés jellemzően gyorsabbá, olcsóbbá, könnyebbé válásával a jogintézmény vonzóbb lett, s idővel egyre többen használták - akár a gyűlölt házastárstól való végleges megszabadulásra, akár a szövődő új viszonyok legalizálására, felhagyva az önkényes válások, illetve a vadházasságok populáris gyakorlatával. A régi és az új házassági rezsim közötti különbséget, valamint a változások horderejét, amiről az újraházasodásokat jellemző százalékok önmagukban vajmi keveset árulnak el, a legérzékletesebben talán két konkrét, a vizsgált korszak kezdetéről, és legvégéről vett női sorssal szemléltethetjük. Két ismerős, korábban más összefüggésben már említett elvált nőről van szó: az egyik a Tolna megyei birtokos nemesi családból származó bonyhádi Perczel Ida, a másik a fővárosi mosónő leánya, József Jolán. Perczel Ida történetét ott hagytuk félbe, hogy a Helley Helle Ferenccel kötött frigyet 1854 márciusában másodfokon is felbontották, s a férj újraházasodhatott. Ám e história korántsem ért boldog véget. Később az egyházi bíróság Helle Kőszeghy Máriától született gyermekét, második házasságát érvénytelennek tekintve, törvénytelenítette. Az exfeleség azonban még rosszabbul járt: Perczel Ida, minthogy a válást nem a kezdetben hangoztatott „engesztelhetetlen gyűlölet”, hanem a nő házasságtörése miatt mondták ki, saját partnerével nem köthetett új házasságot (ez a korai korszak jellegzetes büntetése volt). Erre az osztrák polgári törvénykönyv bevezetése után még kevesebb esélye nyílt, hiszen ügyében a katolikus szentszék járt volna el, amely semmi esetre sem ismerte el a házassági kötelék felbontását. A nőnek ezután nyoma veszett. A család az 1850-es évek második felében, az anyai nagyapa, Szily Ádám örökösödési perében, hírlapi úton több alkalommal is kerestette, de mindannyiszor eredménytelenül. Hová tűnt? Perczel Idát, aki férjétől 1847 óta különválva élt, a válóperben egy bizonyos Sréter Gusztávval, továbbá a Pest megyei Úri község Vidosfalvi nevű jegyzőjével szövődő viszonnyal vádolták. Kétségtelen, hogy e házasságon kívüli kapcsolatok valamelyikéből származhatott a nő Vácon, 1850 nyarán született Gizella nevű leánya. Ami előbb említett kedvesét, Sréter Gusztávot illeti, ha volt valóságalapja a felperes férj gyanúsításának, a megesett Helle Ferencnét esze ágában sem volt elvenni. 1852 körül régi jogászcsaládba nősült be: Fésűs György jogügyigazgatósági ügyész Georgina nevű leányát vette el. Perczel Ida másik, 1853 végén, vagyis a válóper idején szült Mária leánya viszont már biztosan a Vidosfalvy Ferenc jegyzővel való „ágyasságból” származott: a gyereket - ellentétben a másik illegitim leány, Gizella keresztelőjével, amin a természetes apa nem jelent meg - Vidosfalvy lakhelyén, Úriban közösen keresztelték. A liaisonnak azonban hamarosan vége szakadt, amiben alighanem a válóper, pontosabban 407
