Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

házasodásait összehasonlítva rámutat az eltérő élethelyzetek jelentőségére, hallgatólagosan kétségbe vonva azt a gyakran emlegetett tézist, miszerint az újabb kori válások a demográfiai átmenet előtti, gyakori megözvegyülések egyszerű „funkcionális helyettesítői” volnának. A dolog kézenfekvő, hiszen amíg az özvegyek újraházasodása sorsszerű esemény kifolyása, addig az elváltaknál ez az aktus szándékolt, előre megtervezett lehetett. Respicefineml Maga Poppel ugyan kételkedve veti fel a lehetőséget, hogy az újraházasodások a válóperes stratégia szerves részét képezték volna (magyarán, hogy a válókereset beadása mögött eleve az új esküvő terve állt), mi magunk azonban nem hamarkodnánk el a dolgot. A holland történész az újraházasodások eme motívumának kiszámíthatatlanságánál a válóperek hosszára hivatkozik (noha ezt a tényezőt forrásai alapján nem vehette számításba), mint amely lehetővé tette az új partnerrel való megismerkedést, anélkül, hogy ez lett volna a válóper kiváltó oka.652 Nos, az előzetes újraházasodási tervek a protestáns Hágában talán kevésbé adtak ok a válásra, ám a katolikus Budapesten biztosan másként állt a helyzet.

Vajon a 19. század derekától a világi bíróságokon feltűnő (kitért) katolikus házasok mi másért indítottak volna házassági bontópert, ha nem új házasság köthetése miatt? Ha csupán házastársuktól próbáltak volna legálisan megszabadulni, arra elegendő lett volna az ágytól-asztaltól való elválasztás kimondása, amit a szentszékek megfelelő indokok esetén viszonylag gyorsan és olcsón teljesítettek. A válókereset beadása előtt többnyire évekig nyúló különélési periódusok (vö. a 12. diagrammal), valamint a konszenzusos válóperek túlsúlya ugyancsak arra utal, hogy a pereskedési szándékot nagyon sok esetben nem a régebbi keletű házas konfliktus motiválta.653 A katolikus középosztálybeli házasok migrációs válásainak „erdélyi házasságként” való emlegetése megint csak jól mutatja, hogy a kortársak nagyonis tisztában voltak azzal, mire megy ki a játék, s hogy ebben a kulturális közegben elfogadott volt, illetve rövid időn belül azzá lett a válás ilyetén használata.

Poppel feltételezésével szemben, Budapesten a válópereskedés századvégi megnehezülése, majd századeleji drasztikus lerövidülése láthatóan nem gyakorolt befolyást az újraházasodások gyorsaságára (14. diagram). Az új házasságot kötők között a két éven belül újraházasodók aránya mind a férfiak (59%), mind a

652 POPPEL, 1998: 364-365. p.

653 Papp László a református, de katolikus lakossággal is bíró Kiskunhalas vonatkozásában, a két világháború közötti időszakra nézve mondja: „Ha a szétvált házastársak nem is békülnek össze többé, gyakran csak akkor folytatják le a bontópert, ha újból akarnak házasodni." PAPP, 1941 : 31. p.

403