Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
előítéletek élét? Ez megmagyarázná a kétszázezres Hága, a nyolcszázezres Budapest, valamint a két és fél milliós francia metropolisz, Párizs közötti különbségeket. Ugyanakkor elsietett volna a nagyvárosi nők korai „felszabadulását” hirdetni, hiszen könnyen lehet, hogy megint nem veszünk figyelembe olyan helyi tényezőket, jogi sajátosságokat, amelyek az eredményt befolyásolhatják.650 Habár a feltételezett, az elváltakat általában véve sújtó ellenérzéseket nehéz meggyőzően mérni, a nemi jellegzetességek e téren, amelyeket az imént már érintettünk, jobban kidomboríthatok. Ekként Budapesten azt is ki tudjuk mutatni, hogy az elvált férfiak nemcsak nagyobb arányban, de - a 19. század derekát leszámítva - hamarabb is kötöttek új házasságot, mint az elvált nők (vö. a 14. diagrammal). Utóbbiak gyors (10 hónapon belüli) újraházasodását a felbontott házasságból születendő gyermekek törvényes státusának védelme miatt jogszabály akadályozta (jóllehet ez alól felmentést lehetett kérni és kapni), ezért csak a két éven belül kötött frigyek arányát mértük. A budapesti válóperek elváltjai között a férfi újraházasodók 61%-a, a nőknek viszont csak 54%-a tudott két éven belül új esküvőt tartani. Azokban az esetekben, amikor egyszerre mindkét válóperes fél újraházasodását rögzíteni tudtuk, az exférjek 38%-a rendezett új frigyet legalább egy évvel elvált hitvesét megelőzve, míg az exfeleségek 32%-a tudta ugyanezt viszont megtenni.651 Az újraházasodások gyorsasága, vagyis a válás kimondása és az új esküvő időpontja közötti különbség nem csupán a különböző nemekhez tartozó elváltak mozgásterének korlátái miatt fontos, hanem arra a módra is fényt vet, ahogyan a válás intézményét a kortársak használták. Frans van Poppel sokat emlegetett úttörő tanulmányának egyik nagy erénye, hogy az özvegyek és az elváltak újra-650 A városi hátterű elváltak nagyobb arányban történő újraházasodását hangsúlyozza: POPPEL, 1998: 372. p. A közölt táblázatból kiderül, hogy a nők esetében ez az effektus némileg erősebb: uo. 375. p. 651 A férfi újraházasodások gyorsaságát kiemeli: POPPEL, 1998: 363. p. A bővebb, kétéves számítási periódus a nők gyors újraházasodásának jogi korlátozása miatt szükséges. A házassági pátens 61. §-a csupán a „kellő idő” bevárását írta elő: SZTEHLO, 1890: 272. p. A házassági törvény 24. §-a az előző házasság megszűnése után 10 hónapos várakozási időt írt elő: MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1894-1895. 177. p. 27.243/1895. I. M. utasítás a házasság kihirdetésénél, megkötésénél és anyakönyvezésénél követendő eljárás tárgyában. Az utasítás 18. §-a értelmében, a házasuló nő esetében a kihirdetést meg kellett tagadni, ha a jogerős bontó ítélettől számítva 10 hónap még nem telt el: MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA 1895. I. 543-544. p. A várakozási idő házassági akadályát igazságügyi miniszteri felmentéssel lehetett diszpenzálni. Mindezt megerősítette a 20.000/1906. I. M. rendelet 7., ill. 16. §-a: MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA 1906.2153., ill. 2164. p. Hollandiában egyébként 300 napos várakozási idő volt megszabva: POPPEL, 1998: 347. p. 402
