Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
képest. Végül azt mondja, hogy a felekezeti heterogámia, vagyis a vallásilag vegyes új házasságkötések, valamint az özvegy és elvált partnerek e körben mért magas aránya ugyancsak az újrakezdés nehézségeire utal.647 Felvetődik tehát a kérdés, hogy vajon a budapesti elváltak is hasonló problémákkal küzdöttek-e, mint távoli sorstársaik Hágában? A halálozási anyakönyvek kiállításának gyakorlatát Budapesten nem tudjuk hasonlóképpen tesztelni, de fenntartásainkat a következő fejezetben, az elvált családi állapot társadalmi konstrukciója kapcsán meg fogjuk osztani. Ezúttal csak annyit előlegeznénk meg, hogy az elvált családi állapot bevallásában és rögzítésében kevés rendszerességet tapasztaltunk, s ennek csupán az egyik oka lehet, hogy az érintettek takargatták előéletüket. Ami a társadalmi „lecsúszást” illeti, Budapesten a középosztálybeli elvált nők kis hányadánál, mindössze 13%-ánál konstatálható az exférj státusához képest mésalliance, ami nem túl meggyőző (ehhez persze hozzá kell tennünk azt is, hogy az általunk használt társadalmi kategorizálás túlságosan durva Poppeléhez képest). A bizonytalanság a felekezeti vegyes házasságok kötése terén sem oszlatható el, kiváltképp, mivel a protestáns Hága és a katolikus Budapest e tekintetben bajosan vethető össze: a katolikus egyház válással kapcsolatos elutasító álláspontja ismeretében a legkevésbé sem csodálkozhatunk, hogy a (részben kitért) katolikus újraházasodók jelentős hányada, több mint egyharmada nem-katolikus vőlegénnyel vagy menyasszonnyal oldalán járult a protestáns lelkész, avagy a polgári anyakönyvvezető elé. És ugyan - elsősorban a vélhető életkori sajátosságok miatt - miféle következtetést vonhatnánk le abból a tényből, hogy a Budapesten újraházasodó exférjek és exfeleségek kevesebb, mint egyharmada választott özvegy vagy szintén elvált partnert magának, miközben az özvegy újraházasodók kereken egyharmada tett így?648 Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy az újraházasodás annak idején nem számított problematikusnak, csupán arra akartunk rámutatni, hogy nem könnyű megragadni a szóban forgó nehézségek természetét. Az a feltevés például, hogy az elvált nők kisebb arányban tudtak új házasságot kötni, mint az elvált férfiak, majdnem mindig igazolható, ám korántsem ugyanolyan mértékben. A hágai nők 42%-os aránya az elvált újraházasodók között alacsonynak tűnik a budapesti 46%-hoz, s még inkább - 1891-1905 között ismerünk ilyen házassági statisztikákat - a párizsi 49%-hoz képest.649 Lehet, hogy a nagyvárosok mérete, a nagyvárosi környezet tompította az elváltakat, és különösen az elvált nőket sújtó 647 POPPEL, 1998: 377-378. p. 648 Vö. SZÉL, 1935: 180-182. p. 649 A párizsi adat forrása: MARRIAGE AND DIVORCE 1867-1906: 449. p. 401
