Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

vele.”610 Az „archaikus” és a „modem” találkozása kapcsán Sztehlo immár nem - ahogy azt a korabeli, az erdélyi bíróságok provincializmusát kárhoztató kommentárok tették - az elmaradottságra fókuszált, hanem megfordítva: a modem házasságok nyugtalanító, árnyékos oldalára vetett fényt.

Sztehlo Koméi annak idején kétségtelenül az „erdélyi házasság” kapcsán felmerülő, a családi kötelékek meggyengülését illető korabeli körvonalazatlan félelmeknek adott hangot. Az „erdélyi házasság” Magyarországon és a Monarchia osztrák tartományaiban kétségtelenül felerősítette a válás és újraházasodás körüli vitákat. Abban, hogy a házassági kötelék felbontása és a szabad partnerválasztás immár korántsem testetlen fenyegetésként jelentkezett, a jelenség komoly szerepet játszott. „De ki hitte volna, hogy Váriban kedve kerekedjék valakinek Vili. Henrik szerepe eljátszására?! S 21 év után becsülete, boldogsága eljátszására! !” - háborodik fel 1888 nyarán Márki Sándor saját sógora, Szekér Gyula eljárásán, aki unitáriusként vetett véget Márki Juliannával kötött házasságának.611. VIII. Henrik és az Isten háta mögötti, Békés megyei község, Gyulavári groteszk együttese jól mutatja azt a zavart, amit az „erdélyi házasság” a kortársak között előidézett. A dolog a megfigyelők többségében azért kelthetett megrökönyödést, mert a fennálló házassági jogrend aláásói nem a szociálisan veszélyesnek tekintett elemek, hanem a társadalom tekintélyes, megbecsült tagjai voltak. A migrációs válás költségei kizárták a szegény házasok különös mozgalomba való bekapcsolódását. Az „erdélyi házasság” így az Osztrák-Magyar Monarchia legfelsőbb köreit érte el: vagyonos polgárok, magas rangú állami tisztviselők, katonatisztek, iparmágnások, arisztokraták hagyták el a katolikus egyházat, s fordultak az erdélyi protestáns bíróságokhoz. A Lajtán túli társasági élet olyan közismert személyiségei, mint Otto Stockau gróf és Maria Baltazzi (Rudolf trónörökös szeretője, Marie von Vetsera bárónő nagynénje), Rudolf Liechtenstein herceg, Alois Liechtenstein herceg (az osztrák képviselőház keresztényszocialista pártjának vezéralakja) kötöttek „erdélyi házasságot”. Félig-meddig maga Ferenc József császár is az érintettek közé tartozott, hiszen szeretője, Anna Nowak 1884-ben ugyancsak Kolozsváron vált el, majd a kolozsvári lelkész delegációja nyomán Pozsonyban kötött új házasságot Franz Nahowskival. A nő naplójának tanúsága szerint a katolikus

610 SZTEHLO Kornél: Egyházi bíráskodás. II. ítélet meghallgatás nélkül. Jogtudományi Közlöny 1887. december 9-i (49.) szám 390-391. p.

611 MÁRKI, 2015:479. p.

375