Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

neve tűnik fel, ami sorra 140, 125, 140, 130, 145 budapesti válópert jelent.37 A jogerős bontások száma ehhez képest - figyelembe véve az áthúzódó fellebbezett perek többszörös ítélőtáblái regisztrációját, a perközbeni felfolyamodásokat, valamint az elutasított kereseteket - mintegy 20-30%-kal lehetett kevesebb. Az ennek alapján kalkulálható évi 80-110 budapesti válás némileg ugyan elmarad azoktól a számoktól, amit a töredékes válóperes iratanyag felmérése során becsültünk, de még mindig legalább kétszeresen meghaladja a hivatalos statisztika számadatait.

Végső soron tehát a budapesti válási népmozgalom rekonstruált volumene alaposan eltér a Szél Tivadar által, a hivatalos statisztikák alapján felvázolt képtől. A statisztikus 1876 és 1895 között 623 bontást összegzett, ezzel szemben a Budapesti Királyi Törvényszék válóperes' iratanyagában 1257 válásnak maradt nyoma, aminek nyomán hozzávetőleg 1500-ra tehetjük - nem számítva az erdélyi migrációs válásokat - az ugyanebben a periódusban felbontott házasságok számát. Hasonlóképpen fontos eredménye vizsgálódásainknak, hogy a magasabb számok nyomán még élesebben rajzolódik ki a fővárosi válási népmozgalom „hullámzása”: világosan megkülönböztethető egy kezdeti lassú növekedési (az 1870-es évek második fele, illetve az 1880-as évek eleje), egy bizonytalan, a bontások számának ingadozásával jellemezhető (az 1880-as évek dereka), továbbá egy, a válások felfutását hozó korszak (az 1880-as évek végétől).

A házassági törvény életbe lépését követően, miután a bírósági statisztika nehézkes gépezete mozgásba lendült, sokkal kevesebb a bizonytalanság. Az adatszolgáltatás menetét egy megkésve hozott igazságügyi miniszteri rendelet szabályozta, amely a királyi törvényszékek számára 1897. január 1-től kezdve minden egyes jogerős ítélettel befejezett házassági perről statisztikai lap kiállítását írta elő, egyben 1895. október 1-ig visszamenőleg, ügyforgalmi kimutatás készítésére is utasította a bíróságokat. Maguk a statisztikai lapok nem, csak az azok alapján készített aggregátumok maradtak fenn, amelyeket a korabeli statisztikai évkönyvekben publikáltak. A válási statisztikák alapján pontosan meghatározható a bontó ítéletek száma, valamint vizsgálhatók a processzusok és az érintett

37 BFL VII.l.d. Budapesti Királyi ítélőtábla peres iratai, iktató- és mutatókönyvek 1890. — Az 1890: XXV. te. az ország Erdélyen és Horvátországon kívüli részei tekintetében eljáró Budapesti Királyi ítélőtábla illetékességi területét további ítélőtáblák felállításával szűkebbre szabta: MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1000-1895. 1889-1891. évi törvényezikkek. Budapest, 1897. 312-318. p. A szerv iratanyagát 1891-ig a Magyar Országos Levéltár őrizte, amely viszont háborús cselekmények nyomán szinte teljesen elpusztult. Az 1891-1915 közötti, Budapest Főváros Levéltára őrizetében lévő iratanyag is töredékes, de az irattári segédkönyvek sorozata hiánytalan.

36