Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
I. A válás mint "társadalmi tény"?
december 14-én futott be a Budapesti Királyi Törvényszékre, s ekkor a 195-ös ügyszámot kapta. Vagyis 1891 -ben a fővárosi bíróságon mintegy 200 válóper indulhatott, amelyek döntő többsége a következő két-három évben végződött bontó ítélettel. Ez még visszafogott becslés mellett is azt jelenti, hogy a válások száma 1892-1893-ban nem csökkent számottevően, amint az 1. diagramon látható, hanem legalábbis megmaradt a 100-as színvonal közelében. A házassági törvény születését és érvénybe léptetését hozó évek (1894-1895) válásainak száma, az 1894- es év második felében kezdett válóperek bizonytalan sorsa miatt, még nehezebben kalkulálható. Az 1894-es irattári évfolyamban utolsóként megőrződött válóper, Dunkel Teréz varrónő Károlyi Gyula biztosítási hivatalnok ellen 1894. június 20-án benyújtott törvényszéki keresete kereken 100-as számot kapott, így ez évben is mintegy 200 megindított válóperrel számolhatunk. Az ennek nyomán hozott bontó ítéletek aránya és időbeli eloszlása azonban már nem olyan könynyen számítható, mint az 1891-es évfolyam esetében. A házassági törvény 1895. október 1-i bevezetésével a folyamatban lévő pereket az újabb, megszigorított anyagi és eljárásjogi szabályokhoz kellett igazítani, ami az addig be nem fejezett pereknél súlyos nehézségeket, és minden bizonnyal nagyobb permegszüntetési hányadot eredményezett. Éppen ezért viszont a peres felek előre siettették ügyük gyors elintézését, amihez a törvényszék láthatóan segédkezet nyújtott (az 1894 első felében indított perekben hozott bontó ítéletek több mint fele 1895. október 1. előtt született, s szokatlan módon még az 1895 első felében kezdett, végül válással végződő perek hatoda-hetede is a kritikus dátum előtt fejeződött be). Mindazonáltal, még ha az 1894-es évfolyam hiányzó 100 peréből csak 70 bontó ítéletet feltételezünk, amelynek harmadát-negyedét, vagyis 20-30 válást teszünk 1895- re, akkor is rekordszámú, hozzávetőleg 120 válással kalkulálhatunk. Az 1890-es évek első felének bizonytalan válási népmozgalma vonatkozásában egy másik forrással, a Budapesti Királyi ítélőtábla névmutatókönyveiben található válóperes bejegyzések összesítésével is megpróbálkozhatunk. A királyi törvényszékek által tárgyalt válópereket 1907-ig az ítélőtáblákra, majd a Magyar Királyi Kúriára kellett felterjeszteni. Ennek köszönhetően a Budapesti Királyi ítélőtábla 1891-től fennmaradt irattári segédkönyvei révén meghatározható, hogy a felügyelt bíróságokról, illetve külön a Budapesti Királyi Törvényszékről hány válóper érkezett másodfokra: a mutatókönyvekben rögzített pereskedő házasokat a felterjesztő bíróságok szerint csoportosítva rekonstruálható a korabeli válóperes ügyforgalom. Az ítélőtáblái mutatókönyvekben 1891-ben kerekítve 280, 1892- ben 250, 1893-ban 280, 1894-ben 260, 1895-ben 290 budapesti férj és feleség 35
