Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
A munkásosztálybeli férfiak és nők hasonló kötélhúzásánál csak a kockán forgó javak minősége és nagysága tért el. Ezeknek a szóbeli megegyezéseknek a legtöbbször nem maradt nyoma, s ezért az alkukra csak ritkán nyílik rálátás. Streitmann Ferenc géplakatos és Beer Julianna 1910 végén tető alá hozott megegyezéséről azért tudunk, mert az óbudai munkás házaspár kivételesen nótáriushoz fordult. A férfi Rhorer Géza közjegyző előtt az általa folyamatba tett válóper sikerétől függően felesége számára kilátásba helyezte a birtokában lévő, a nő tulajdonát képező ingók (varrógép, vánkosok, dunyha és huzatok) kiszolgáltatását, tartási és egyéb vagyoni igényeinek végleges kielégítésére pedig zálogjegyek átadását és 200 korona lefizetését. Rendszeresen fizetendő nőtartásról természetesen szó sem volt. A 20 korona híján közjegyzői letétbe helyezett értékeket a kiadott utasítás szerint Beer Julianna akkor vehette fel, ha a kibocsájtandó bírói felhívásnak nem engedelmeskedik, azaz nem tér vissza férjéhez, aminek következtében a bíróság a házassági köteléket jogerősen felbontja. A feleség azonban a válóper elhúzódásával szorult helyzetbe kerülhetett, mert nem egészen egy év múlva a férj bontó ítélet híján is megengedte a zálogjegyek felvételét; a 180 korona készpénzhez végül - az egyezség értelmében - csak a válás után, 1912 nyarán jutott hozzá. Streitmann Ferenc alighanem azért volt hajlandó közjegyzőre áldozni, s feleségével szemben azért viselkedett „nagyvonalúan”, mert törvényesíteni szerette volna új kapcsolatát. A házasság felbontása után azon nyomban új házasságot kötött a nála tizenhét évvel fiatalabb Sintenán Flóra szakácsnővel.554 A válási szerződések rávilágíthatnak arra, miért ítéltek meg a bíróságok olyan ritkán végleges nőtartásdíjat. A felek az egyezkedések keretében inkább a nők vagyoni igényeinek összegszerűsítését, és egyszeri vagy részletekben történő lefizetését részesítették előnyben; ennél esetleg - mint Sághy Melanie eseténél láthattuk - nőtartásdíj is szóba kerülhetett, de akkor sem vitték a törvényszék elé a követelést. Ha már válóper indult, a fájdalommentes és gyors válás fontosabb volt, mint a vagyon vagy a tartás körüli marakodás. A kisemmizett, elhagyott vagy a közös háztartásból elköltöző nők számára, úgy tűnik, nem a válókereházasságot, ahová elválása után Ekler Malvin is költözött. A válási szerződéssel egyidejűleg felvett letéti jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozat a válás meghiúsulása esetén kiadandó lett volna Ekler Malvin részére, ami arra utalhat, hogy az elvált nő sürgette Szentgyörgyiék válását. 554 A válási egyezség és a letéti jegyzőkönyv, amelyből a bontó ítélet bemutatásáról is értesülünk (a válóper nem maradt fenn): BFLV11.192. 3432-3433/1910. Aházaspár 1896-ban kötött házasságot: BFL XXXIII. 1.a. Budapest III. kerület ház. akv. 257/1896. Eszerint a fővárosi törvényszék 10016/1912. számon bontotta fel a házasságot, amit májusban jegyeztek be az anyakönyvbe. A férfi új házasságkötése 1912. június 23-án: BFL XXXIII.l.a. Budapest III. kerület ház. akv. 185/1912. 342
