Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
set törvényszéki beadása jelentette a mentőövet, és ha már jogi megoldásokban gondolkodtak, akkor már inkább a járásbíróságokon ideiglenes nőtartásért folyamodtak. Ez utóbbi procedúra, az óhatatlan kellemetlenségek ellenére, gyorsabb, olcsóbb, egyszerűbb volt, mint a konfliktusos válóper, és szélesebb mozgásteret biztosított a feleségek számára, akik választhattak: vagy tartós különélésre rendezkednek be, és később előnyös helyzetből indítanak válópert, vagy megpróbálják ennek révén jobb belátásra téríteni fizetésre kötelezett párjukat. A kétféle pertípus mindenesetre mind kevésbé fonódott össze egymással: a gyakrabban kiszabott ideiglenes nőtartásdíjat az 1880-as évektől egyre ritkábban használták arra, amire a jog eredetileg rendelte, vagyis a feleség válóper alatti megélhetésének biztosítására; a válóper keretében pedig lényegében, ha erre egyáltalán igény mutatkozott, szinte csak végleges nőtartás megítélésére került sor. Gyermekelhelyezés, gyermektartás Ezek után kérdés, hogy az állami hatóságok, illetőleg a válópereket tárgyaló királyi törvényszékek legalább a gyermekek, illetve a gyermekeket nevelő feleségek érdekeit hatékonyabban óvták-e. Annál is inkább, mivel a válásellenes kortársak aggodalmainak középpontjában kimondva-kimondatlanul a társadalmi reprodukció kérdése állt: a házassági kötelék felbontása már csak azért sem lehetett magánügy, mert a gyermekekről való gondoskodás és annak minősége a 19. század folyamán mindinkább közüggyé vált. Magyarországon az 1877-ben hozott gyámügyi törvény kifejezetten felhatalmazta az árvaszékeket, hogy a válófélben lévő, valamint a de facto különvált házasok gyerekeinek ügyeiben a válóperes ítélet megszületéséig, illetőleg, ha a felek a gyerek „tartása és ellátásáról kellőleg nem gondoskodtak”, dönthessenek.555 Azt azonban, hogy árvaszéki intervencióra ténylegesen mikor, milyen gyakorisággal, s főként milyen eredménnyel került sor, sem a fővárost, sem a vidéket illetően nem tudjuk megmondani. Kétséges, hogy e téren a századfordulóig érvényesülő laissez faire szegénypolitika jegyében hatékony intézkedésekre került volna sor. A házasságból született, a családi viszály szenvedő alanyaivá vált, illetőleg az elhagyott nehéz sorsú gyermekek gondozásának válóperen kívüli rendezésére alapvetően két lehetőség nyílott. Az egyik az eltartás, illetve a gyerektartásdíj fizetésének árvaszéki kikényszerítése; a másik - ha a férj eltűnt, nem tudott fizetni, vagy nem tudták fizetésre kényszeríte-555 Az 1877. évi XX. törvénycikk a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről 13. §.: MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1877-1878. 27. p. 343
