Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
A bíróságon kívüli rendezés mindenesetre általánosnak számított, amire jó példa két „egymásba fonódó” századeleji paktum is. Az egyik dr. Szakolczai Árpád budapesti ügyvéd és neje, Ekler Malvin válási szerződése, amelyet háromnegyed évvel különválásuk, és két hónappal azután, 1908 elején kötöttek, hogy a férj beadta a válókeresetet. A lakonikus indoklás szerint: „a vagyoni kérdések ezen per során nem kerülnek döntés alá, s így az alábbiakban nyernek végleges elintézést”. Szakolczai fölénye nyilvánvaló volt: a megállapodás mindössze kamatfizetési kötelezettséget rögzített a hajdan kapott 80 000 korona hozomány után, amelynek pontos teljesítése esetén Ekler Malvin mind a hozományi tőke visszakövetelési jogáról, mind az esetleges nőtartásdíjról lemondott. Ez utóbbira persze - tegyük hozzá - alperesként vajmi kevés esélye lett volna. Az ügyvéd férj maximálisan kihasználta helyzeti előnyét, ami abból fakadt, hogy a nőnek törvénytelen gyereke született a szintén nős dr. Szentgyörgyi Ernő belügyminisztériumi segédtitkártól, aki a gyereket a későbbi újraházasodás után örökbefogadta. Szentgyörgyi 1907 nyarán, néhány hónappal Szakolczainé Pécelre költözése után hagyta el feleségét, Sághy Melanie-t. A házaspár évekkel később, 1911 elején kötött válási szerződése elárulja, hogy Sághy Melanie az elhagyást követően ideiglenes nőtartási pert nyert, illetve többszörös végrehajtási eljárást tett folyamatba férje ellen. A válási egyezségben a nő mégis, kedvező pozíciója ellenére, kötelezte magát a jogos ok nélküli elhagyás címén indítandó „bontóper egyhuzamban való szabályszerű lefolytatására”. Ezt nyilván azért tette, mert Szentgyörgyi hajlandónak mutatkozott részére 6000 korona hozományt és hitbért átadni, valamint havi 200 (1916-tól havi 250, 1921-től havi 300) korona nőtartásdíjat folyósítani, illetve a kötelék jogerős felbontása után további 5000 koronát kifizetni. Ellenkező esetben a megállapodás érvényét vesztette volna. Erre azonban nem került sor, mert a bíróság egy hónapon belül felbontotta a köteléket.553 A nőtartásdíj kérdése, bár a felek jelentős havi összeget állapítottak meg, ezúttal sem került bíróság elé. nő nyilatkozata: BFL VII.153.a. Rónay Károly közjegyző okiratai 153/1912. Az újraházasodás 1912. április 20-án: BFL XXXIII. 1.a. Budapest IV-IX. kerület ház. akv. 309/1912. 553 Szakolczai c. Ekler válóper: BFL VII.2.c. 1907. V. 675. A válási szerződés: BFL VII.173.a. 184/1908. Az említett gyermek, aki az Ernő nevet kapta, 1918 májusában, 12 évesen hunyt el: BFL XXXIII. La. Budapest V. kerület hal. akv. 276/1918. A fiú a válóper adatai szerint 1906. március 20-án, hivatalosan az első házasságból született; Szentgyörgyi valamikor 1912 márciusa előtt fogadta örökbe. Az adoptáló atya ,Nagy-Rápolti’ nemesi előnévének átruházása a fiúra: Budapesti Közlöny 1912. március 14-i (60.) szám l.p. Ernő 1898-ban született Roland nevű bátyja haláláig a „Szakolczay” nevet viselte: BFL XXXIU.l.a. Budapest V. kerület hal. akv. 1441/1922. Szentgyörgyi Ernő és Sághy Melanie válási szerződése: BFL VII.216.a. 223., ill. 226/1911. Válópernek nem maradt nyoma. Szentgyörgyi és Sághy annak idején Pécelen kötött 341
