Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

a szabály nem teszi lehetővé a végső szakítást követően Budapestre költöző házasok válópereinek vizsgálatát (a vidékre költöző budapestiekét viszont igen). A Budapesti Királyi Törvényszék működése kapcsán továbbá említésre méltó még egy körülmény: az tudniillik, hogy az utoljára nem magyar államterületen együttlakó házasok esetében az Igazságügyi Minisztérium külön rendelettel jelölte ki az eljáró bíróságot, amely a századfordulótól rendszeresen a fővárosi bíróság lett.33 Ez azért fontos, mert így jórészt Budapesten zajlottak azok a zömmel osztrák házaspárokat érintő migrációs válások is, amelyek saját válási statisztikánkban is megjelennek (a hivatalos válási statisztikában viszont nem, mert az nem az eljáró bíróság területét vette figyelembe, hanem a felek utolsó állandó lakhelyét).

A közigazgatás és az igazságszolgáltatás szervezetének 1872-es szétválasztása után a válóperek az újonnan felállított királyi törvényszékek hatáskörébe kerültek, amelyek a fővárosban a Pesti, illetve a Budai Királyi Törvényszékek lettek. A Pesti Királyi Törvényszék territóriuma a korábbi városi bíróságéhoz képest nem változott, továbbra is Pest városát fedte le, a jobbparti bíróság illetékessége azonban Buda szabad királyi város mellett kiterjedt Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye egy részére, nevezetesen az óbudai és a szentendrei járásbíróságok területére is.34 Amikor viszont a két törvényszéket 1875-ben egyesítették, az említett járásbíróságokat Óbuda mezőváros kivételével a Pestvidéki Törvényszékhez csatolták.35 A létrehozott Budapesti Királyi Törvényszék területe tehát immár a főváros közigazgatási határaihoz illeszkedett - leszámítva Újpestet, amely igazságszolgáltatási tekintetben negyedszázadon keresztül az V. kerületi járásbíróság területéhez

amennyiben azok korábban a város területén laktak utoljára együtt; illetőleg ténylegesen budapesti lakosok végelválását vidéki törvényszék mondta ki, ha azok előzőleg, az életközösség felbomlásakor, nem a fővárosban tartották rendes lakhelyüket. A probléma statisztikai relevanciájára: SZÉL 1935: 305-306. p.

33 A budapesti törvényszék kijelölése az ilyen válóperekben általános gyakorlattá vált, az új polgári perrendtartás 639. §-a ennek megfelelően kimondta: „Ha mind a két fél vagy egyikük magyar állampolgár, és e törvény hatályosságának területén van községi illetősége, a házasság semmisségének kimondását, megtámadását, felbontását és az ágytól és asztaltól való elválást tárgyazó perekben az illetékességet a házasfelek utolsó közös lakhelye alapítja meg. Ha ez a lakhely nem e törvény hatályosságának területén volt, úgy kell a házasfeleket tekinteni, mintha Budapest IV. kerületében laknának.” 1911. évi I. törvénycikk a polgári perrendtartásról: MAGYARTÖRVÉNYTÁR. 1911. évi törvényczikkek. Budapest, 1912. 237. p.

34 Az elsőfolyamodású királyi törvényszékek és járásbíróságok területköreinek kimutatása. MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA 1872. Pótfüzet. Pest, 1872. 2-4. p.

35 2722/1875. IM-rendelet a királyi elsőfolyamodású bíróságok újabb szervezése tárgyában. MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA 1875. Budapest, 1875. 216-220. p.

33