Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

nyiben törvényeink a házasfelek a magánútoni elválásukat tiltják, nem jogosíttattak, figyelembe nem vétetett, mert törvényeink értelmében nejének ellátásáról a férj tartozna gondoskodni, ezen gondoskodás módjának megállapítása tilalmas cselekménynek nem tekintethetik.” A nő egyébként már nem tudott mit kezdeni a kiszabott tartásdíjjal: 1874 májusában, mindössze 30 évesen, távozott az élők sorából. A Kúria röviddel halála után emelte jogerőre az elsőfokú ítéletet.540

A tartásdíj-fizetési kötelezettség az 1870-es években nemcsak az írásos, hanem a szóbeli ígéretekre is kiterjedhetett. Szabó Ferencné Végh Eszter, pest-belvárosi szabómester neje, 1873 végén adott be keresetet havi 60 forint nőtartásdíj iránt, mert férje „dacára többszöri felszólításának a szükséges tartást tőle megtagadja”. Amint a kivonatban fennmaradt perbeszédekből kitűnik, Szabó, „ki háznépe előtt őt nem mint nejét, hanem mint ágyasát tekintette”, valamint első házasságából származó gyermekei folytonosan sértegették, s a férfi a közös vagyont magának és gyermekeinek átjátszani igyekezett; a háztartáspénzt leszállította, majd eltartását 1873 novemberében végképp megszüntette. A szabómester azzal védekezett, hogy felesége, annak ellenére, hogy hozománnyal nem bírt, engedetlen és pazarló háziasszonynak bizonyult, aminek következtében első házasságából származó kiskorú gyermekei is eltávoztak házától. Ennek ellenére kifejezte készségét a nőtartás természetben való teljesítésére, ami a közös háztartásban való ellátást jelentette volna. A Pesti Királyi Törvényszék 1874 őszén hozott ítéletében rövid úton elutasította a nő keresetét, mondván: „A házassági kötelék jogérvényes fennállása alatt a házasfelek együttlakásra lévén kötelesek, a házasság felbontása, vagy az eziránt folyamatba teendő válóper megindítása előtt a házasfelek külön lakásra és külön tartási igényekre jogosítva a törv[ényes] gyakorlat értelmében nincsenek. [...] a tartásdíj követelésének joga csak alperes különös kötelező ígérete, külön szerződés alapján lenne csak érvényesíthető”. Ezt viszont az ítélőtábla 1876 februárjában nem hagyta jóvá, hanem a kivett tanúvallomásokra, valamint Szabó szóbeli ajánlatára hivatkozva havi 40 forint nőtartást szabott ki.

Végh Eszter valószínűleg azért nem indított válópert, mert tulajdonképpen nem akart elválni, s az egész pereskedéssel csak a feleségként neki kijáró, családi körben megvont respektus biztosítása volt a célja. Amint ugyanis az évekkel

540 Az esetet hozza: Magyar Themis 1874. október 15-i (45.) szám 341-342. p. Rakovszkyné halála 1874. május 2-án: MNL OL Budapest Terézváros róm. kát. hal. akv. 639/1874. Eszerint halálát szervi szívbaj okozta. A Balázsovich család által kiadott gyászjelentés szövegét közli: Budapesti Közlöny 1874. május 5-i ( 102.) szám 819. p. A nő apja Balázsovich Zsigmond ítélőtáblái bíró volt. - A közjegyzői okiratba foglalt nőtartásdíjat válóper nélkül, akkor is megítélték, ha nem a férj vétkes magatartása szolgáltatott okot a különválásra: MANDEL Pál: Nőtartás. Jogtudományi Közlöny 1905. június 23-i (25.) szám 208-210. p.

333