Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

jén kívül valamiféle mentséget próbálnánk keresni, mondhatjuk, hogy a Budapesti Királyi Törvényszék (és a ,jogelőd” bíróságok) válóperes iratanyaga mégiscsak lefedi a vizsgált jelenséget, ami a házasságok polgári jogi nézőpontból legális felbontását illeti. A jelentéktelen számú ortodox, és a gyakoribb, de a távoli Erdélyben tárgyalt budapesti vonatkozású unitárius válópereken kívül ugyanis lényegében a fővárosi bíróság hatáskörébe tartozott valamennyi házassági per, amely a kötelék felbontására irányult. Ez alól - még egyszer hangsúlyozzuk - a házas népesség abszolút többségét képező katolikus férjek és feleségek sem képeztek kivételt: ha házassági konfliktusukat bontóper útján, kitérés árán, egyszer s mindenkorra rendezni óhajtották, nem kerülhették meg a Budapesti Királyi Törvényszéket.

Amennyiben a megbízhatatlan budapesti válási statisztikát a budapesti bíróságok, mindenekelőtt a Budapesti Királyi Törvényszék, által kimondott válások összesítésével, illetve megbecslésével kívánjuk kiváltani, szintén nem árt előzetesen tisztázni, hogy miként változott, a főváros mely részére terjedt ki illetékességük. A társadalomtörténet-írásban a nagyvárosok 19-20. századi növekedésének általában véve elhanyagolt vetülete a jogszolgáltatási rendszer ehhez való alkalmazkodásának kérdése, amit egyébként nem csupán forráskritikai megfontolásokból lenne érdemes felvetni. A szomszédos Bécs esetében például a Wiener Landesgericht illetékességét kezdetben jóval nagyobb területre szabták, mint a császárváros, ekként a terjeszkedő metropolisz csak fokozatosan „töltötte ki” törvényszéke territóriumát (amit mellesleg a városi közigazgatási határok kitolása kísért).31 Budapest esetében fordított volt a helyzet, amennyiben a nagyvárosi agglomeráció a korszak vége felé már jócskán túllépte az itteni törvényszék területének határait, ami ugyanakkor a közigazgatási határokat is jelentette. A Budapest közvetlen környékén élő házasok válópereiben így nem a fővárosi, hanem a Pestvidéki Királyi Törvényszék járt el, amelynek válóperes iratanyaga ebből az időszakból sajnos nem maradt fenn.

A területi illetékesség kapcsán további megszorítást tett az 1868-ban kibocsájtott polgári perrendtartás, amely kimondta, hogy a magyarországi protestáns és a zsidó házasok válóperei közelebbről „azon törvényszék illetőségéhez tartoznak, a melynek területén a házasfeleknek állandó és utolsó együttlakásuk volt”.32 Ez

31 Verordnung der Minister des Innern, der Justiz und der Finanzen vom 25. November 1853. Reichs-Gesetz-Blatt für das Kaiserthum Oesterreich Nr. 249. 1242. p.

32 Az 1868. évi LIV. törvénycikk a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában 36. §. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. 513. p. Megjegyzendő, hogy az idézett szabályozásból következően a Budapesti Királyi Törvényszék gyakran nem-budapesti felek házasságát bontotta fel,

32