Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

jén „erdélyi házasságként” híresült el, csak később fogjuk felmérni, annyit azonban elárulhatunk, hogy a budapesti válóperes felek száma 1896 előtt meghaladta a 200 főt.29

A törvényesen bevett magyarországi keresztény vallásfelekezetek közül utoljára hagyott ortodox egyház esetében szintén saját bíróság, a Szentendrén ténykedő Budai Püspöki Szentszék működött közre házassági perekben. Ám mind a felekezet csekély budapesti súlya (a népességen belül mindvégig 1% alatt maradó hányada), mind a bíróság szigora elhanyagolhatóvá teszi a budapesti ortodox válások felmérését, amit egyébként a fennmaradt szentszéki iratanyag alapján nem is lehet elvégezni.30

Végezetül a főváros legerőteljesebben gyarapodó felekezete az 1895-ig csupán megtűrt, illetve elismert státust „élvező” zsidóság volt, amelynek aránya a teljes lakosság körében a korszakunk elején hozzávetőleg mérhető 10%-ról az I. világháború kitöréséig 23%-ra nőtt. A zsidó házasságkötéseket és válásokat Magyarországon egészen az osztrák polgári törvénykönyv 1853-as bevezetéséig nem vonták állami ellenőrzés alá, azok adminisztrálását és elvégzését az autonóm hitközségek vezetőire, a rabbikra hagyták. A zsidó válópereket végül az osztrák polgári törvénykönyv, majd egy 1863-ban kibocsájtott magyar udvari kancelláriai rendelet utalta a világi bíróságok hatáskörébe, ami Pest-Budán a városi bíróságokat, később a királyi törvényszékeket jelentette. Már itt megjegyzendő azonban, hogy a zsidó házasok csak fokozatosan engedtek az államhatalom nyomásának, s egy részük soha nem kereste fel az állami bíróságokat válási ügyével, hanem a hagyomány diktálta módon, válólevél átadásával vetett véget tönkrement házasságának. Az efféle rituális válásokat természetesen már annak idején sem tudták számbavenni, még kevésbé tehetjük meg ezt mi magunk, miután azok a legtöbb esetben nem hagytak nyomot.

Amint tehát az elmondottakból kitűnhet, a „budapesti válások” általunk használt fogalma meglehetősen önkényes, illetve merőben praktikus, amennyiben a forrásadottságokhoz kénytelen illeszkedni. Mégis, ha a források kényszerítő ere29 NAGY Sándor: Budapesti válások - Kolozsváron (1869-1895). A budapesti és a fővárosi migráns válóperes felek joghasználatának, csoportjellemzőinek vizsgálata. Fons 2010/2. 167— 169. p.

30 A vizsgált korszakból, az 1854 és 1894 közötti időszakban 11 budapesti vonatkozású ortodox válóper maradt fenn. Egy rögtönzött 1894-es ügyforgalmi kimutatás szerint a budai püspöki szentszéken az adott évben mindössze 10 válóper fordult meg, amelyek közül 4 volt budapesti vonatkozású. Az áttekintésből az is kiderül, hogy a 4 perben egyetlen jogerős bontó ítélet sem született. A kimutatás: Szerb Ortodox Egyházmegyei Levéltár (SZOEL) Eparhija. Varia. Brakorazvodne pamice (szám nélküli irat).

31