Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

törvényhozók a férfiak és a nők, illetőleg a házastársak jogait és kötelességeit csak bizonytalanul írták körül.499

Azok a történészek, akik azt hangoztatják, hogy a válóper kínálta potenciális előnyöket elsősorban a feleségek használták ki, azzal érvelnek, hogy a nők általában, jogrendszertől függően, magasabb arányban adtak be válókeresetet, mint a férfiak.500 A magyar fővárosban viszont az látszik, hogy a feleségek válóperes aktivitása csak a korai időszakban jelentős, később inkább a férjek fölénye figyelhető meg, jóllehet ez a fölény egyáltalán nem mondható nyomasztónak (vő. a 13. diagrammal). E tekintetben megint a házassági törvény képez határkövet: amíg 1895 előtt a fővárosi válóperek 50-60%-át még nők kezdeményezték, addig azt követően ugyanez az arány már nem érte el az 50%-ot. Mi lehet a viszonylag alacsony hányad, valamint az aránycsökkenés oka?

Mindjárt az elején le kell szögezni, hogy a budapesti nők kezdeményezőkészsége országos viszonylatban nem annyira gyenge, mint amilyennek első ránézésre tűnik, hisz a vidéki régiókban, a századelőn a válókeresetek még kisebb hányadát, mindössze 40%-át adták be a feleségek. Úgy tűnik, hogy Magyarországon a válást inkább a férfiak használták arra, hogy megszabaduljanak megunt-meggyülölt hitvesüktől, semmint megfordítva. Az ettől valamivel kedvezőbb fővárosi képen ronthat, hogy a korai időszak női fölénye mindenekelőtt a zsidó feleségek kiemelkedő válóperes aktivitásának tudható be. 1895 előtt a zsidó válóperek közel kétharmadát indították nők; ez az arány a házassági törvény után csökkent (62%-ról 58%-ra), s a zsidó házaspárok súlyának visszaesése a fővárosi pereskedők csoportján belül egyébként is mérsékelte e tényező hatását.501 Mindez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy a zsidó asszonyok öntudatosabban léptek volna fel, határozottabban képviselték volna érdekeiket. Valószínűbb az a magyarázat, miszerint a viszálykodó nők jobban bíztak a zsidó házasságok megrendszabályozására törekvő állami bíróságok védelmében; miközben a férfiak számára,

499 LOUTFI, 2004: 19-20. p.

500 Vö. PHILLIPS, 1976: 206., 208. p.; COTT, 1976: 592. p. Gail Savage a kedvezőtlen angol jogi környezettel magyarázza az angol nők kisebb hányadát a válókeresetet beadó házasok között, s ellenpéldaként a szabadosabb francia házassági jogrendet hozza: SAVAGE, 1988: 507. p.

501 A vidéki perindítási adatokat az országos és a budapesti válási statisztika alapján tudtuk kiszámítani. A zsidó válóperek közé a zsidó vallású férfi vagy nő által indított processzusokat számítottuk. Periódusonként a zsidó férfi és női felperesek száma a következőképpen alakul: 1850-1869: 35 és 36; 1870-1875: 24 és 41; 1876-1878: 22 és 28; 1879-1881: 37 és 61; 1882- 1884:33 és 69; 1885-1887:28 és 70; 1888-1890:40 és 85; 1891-1893:35 és 55; 1894-1896: 54 és 61; 1897-1899: 70 és 131; 1900-1902: 109 és 148; 1903-1905: 91 és 145; 1906-1908: 114 és 177; 1909-1911: 218 és 238; 1912-1914: 85 és 116.

314