Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

lamint az 1873-as városegyesítéssel létrejött Budapest lakosainak házassági pereiben, a lakosság vallási összetételéből következően több egyházi és világi bíróság is közreműködött, horribile dictu egy ügyben több is (ti. egy válóperben akár két bírói fórum), attól függően, hogy a házasok mely törvényesen bevett vagy tolerált felekezet hívei voltak.28

A főváros lakosságának és házas népességének abszolút többsége (a vizsgált korszak elején több, a végén kevesebb, mint kétharmada) a katolikus vallást követte. Esetükben elsőfokon az Esztergomi, 1893-tól a Budapesti Érseki Szentszék járt el. A szentszéki válóperekről, a válóperek számáról vagy legalább nagyságrendjéről semmit sem tudunk. Miután azonban a katolikus egyházi bíróság legfeljebb a kötelék érvénytelenségét mondhatta ki, s az érvényesen megkötött házasságot a katolikus hitelvek értelmében nem bonthatta fel, ez a jogilag megszűnt házasságok összesítésénél keveset nyom a latba. Bizonyos értelemben mégis beszélhetünk „katolikus válásokról”, hiszen 1868 után a katolikus vegyes házasságban élő nem-katolikusok lelkiismereti szabadságát biztosító törvény értelmében azok a katolikus férjek és feleségek is kiszabadulhattak a házasság kötelékéből, akik más, a végelválást megengedő keresztény (rendszerint valamelyik protestáns) felekezetre tértek át. Ezekben a válóperekben azon felekezet illetékes házassági bírósága járt el, amelybe az érintett fél betért; ha pedig házastársa ragaszkodott katolikus hitéhez, akkor a házassági bíróság megkettőződött: az ügyben előbb az alperes, majd a felperes illetékes bírósága hozott határozatot.

Budapest protestáns lakossága, az össznépességen belül 5% körül mozgó evangélikus, s az 5% alatti arányról 10% fölé duzzadó református közösség házassági pereiben (1868-tól tehát a katolikus féllel vegyes házasságban élők vonatkozásában is), II. József császár Magyarországon 1786-ban kiadott házassági pátense értelmében világi bíróság, a Budapesti Királyi Törvényszék ítélkezett. Rajtuk kívül a magyar fővárosban még egy bevett protestáns vallásfelekezet, az unitárius volt jelen. Noha az unitáriusok csak az 1880-as évek elején alakították meg egyházközségüket, s számuk mindössze néhány száz főre rúgott, a korabeli házassági jogrendszerben különleges szerepet játszottak. Az erdélyi eredetű felekezet hívei tekintetében ugyanis nem a királyi törvényszék, hanem a Kolozsváron székelő Kolozs-Doboka-köri Alpapi Törvényszék járt el, s mivel az erdélyi bíróság nem igyekezett mindenáron fenntartani a tönkrement frigyeket, meglehetősen népszerűnek számított a mindenáron válni kívánó házasok körében. Ezeket az úgynevezett migrációs válásokat, amelyeknek fentebb említett válfaja annak ide-28 Vö. 1868. évi XLVIII. törvénycikk a vegyes házassági válóperekről: MAGYAR TÖRVÉNYTÁR

1000-1895. 1836-1868. évi törvényczikkek. Budapest, 1896. 500-501. p.

30