Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

kát, akár úgy, hogy házasságon kívül született utódaikat nem tudták a nevükre venni; akár úgy, hogy a különvált feleség viszonyából született, törvényesként bejegyzett gyermek fenyegethette a leszármazás és az öröklés rendjét. Ameddig a vadházasságban élők házasságszerü viszonyokat tudtak a maguk és családjuk számára teremteni, vajmi kevés késztetést érezhették e viszonyoknak a formális jog által megkívánt rendezésére. Egy Réső Ensel Sándor budapesti ügyvéd praxisában (1887 körül) előforduló eset rávilágít arra, hogy mennyire fontos lehetett ez a mozzanat az élettársak számára. „Gr. Gusztáv az iránt keresett meg, hogy neje Sz. Szidónia ellen, ki őt 4 ízben hűtlenül elhagyta és egyre-másra 27 év óta ágy és asztaltól el vannak különítve, s tőle gyermeke nincs, válópert indítsak meg. Ezen egyén kérdésemre: mi érdek vezeti, hogy előrehaladt 68 éves kora dacára válópert akar indítani, azon feleletet adta, hogy T. Rozáliával, ki neki hűséges ápolója, kíván újabb házasságra lépni. - Ezen válasz nem lévén kielégítő, további kérdésemre bevallotta, hogy azon gondnoknéjától egy 19 éves fia van, kire törvényesen saját nevét kívánja ruházni.” - írja Réső Ensel. A férfit nem rettentette el az ügyvéd felvilágosítása, hányféle akadály tornyosul a válás előtt, s miféle bizonyítványok beszerzése szükséges a válóper megindításához. Nem sokkal ezután viszont azonnal elállt szándékától, amikor fiát saját nevén hívták be sorozásra, s ennek folytán megtudta, hogy a gyerek vezetékneveként a keresztelő alkalmával az ő nevét jegyezték be. A monogramok alapján „Gr. Gusztáv” azzal a Grusz Gusztáv Victoria-gőzmalmi gondnokkal (a matrikulákban szolgának és felügyelőnek is írják) azonosítható, aki valószínűleg pesti honorácior családból származott, s az 1860-as és az 1870-es években többször tűnt fel a lipótvárosi katolikus anyakönyvekben egy Tavaszi Rozália nevű nő párjaként, illetőleg törvénytelen gyerekeinek apjaként. A sorozás alá kerülő gyerek a legidősebb, az 1867 őszén született Antal lehetett, akit további illegitim utódok - 1869 nyarán Rozália, 1871 elején Pál, két évvel rá pedig Zénó - követtek. Közülük Rozáliáról (aki 1890-től a Kornélia nevet viselte) biztosan tudjuk, hogy 33 évesen tényleg apja családnevén, Juhász Mihályné Grusz Kornéliaként hunyt el.488

zonyos dr. H.: A születések anyakönyvezése. Religio 1886. május 5-i (36.) szám 281-284. p. Ilyen értelemben foglalt állást a budapesti árvaszék elnöke is: SIPOCZ László: A természetes apa nevének az anyakönyvbe való feljegyzésének hatályáról. A Jog 1887. február 27-i 9. szám 70-71. p.

488 RÉSŐ Ensel Sándor: Bevezethető-e jogosan a természetes apa neve az anyakönyvbe? A Jog 1887. szeptember 18-i (38.) szám 313-314. p. Ha igaz, Grusz Gusztáv 1818. július 12-én született Grusz Antal egyetemi jogtanár és Csontos Katalin fiaként: MNL OL Budapest Belváros róm. kát. kér. akv. 179. p. Bizonytalanabb a törvényes feleség azonosítása, de az 1860-as években Grusz Gusztáv magánzó, illetve vasúti munkás (operarius) nejeként szerepel egy Szabó

303