Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

illetve bontások arányáról semmit sem tudunk, az viszont biztos, hogy a magyar fővárosban jelentős volt: a Budapesti Királyi Törvényszék által 1876 és 1895 között kimondott válások több mint fele katolikus rítus szerint létrejött házasságokat érintett.

Mindez azt jelenti, hogy a Szél Tivadar által közölt, 1876-1895 közötti korszakra vonatkozó budapesti válási statisztika jobbára csupán a helyben, protestáns lelkészek közreműködésével kötött, később felbontott házasságok számát összesíthette. Nem foglalhatja magában azokat a vidéken kötött házasságokat, amelyeket a Budapesti Királyi Törvényszék bontott fel, továbbá valószinüleg a katolikus szertartás szerint kötött, az idők folyamán ugyancsak felbontott házasságok többségét sem (viszont annyiban egy kicsit többet hoz, amennyiben azokat a Budapesten létesült kötelékeket is számba veszi, amelyek nem a fővárosi bíróságon értek véget). Ha tehát mégsem mondunk le a fővárosi válási népmozgalom volumenének feltérképezéséről, nem marad más hátra, mint hogy a budapesti válóperes iratanyagot elővéve, a királyi törvényszéket bírjuk utólagos statisztikai „adatszolgáltatásra”. Ehhez persze előbb, ha nem akarunk abba a hibába esni, mint Szél Tivadar, két kérdést kell tisztáznunk. Az egyik, hogy az általunk öszszeállított válási statisztika vajon mit fog reprezentálni? A másik, hogy mivel az egykori bírósági hivatalnokok együttműködésére immár nem számíthatunk, s a hajdani törvényszéki irattár csak megselejtezve, hiányosan áll rendelkezésre, hogyan tudjuk mégis áthidalni az ebből adódó nehézségeket, felmérni az időközben történt iratpusztulás mértékét, s számításba venni a „kieső” bontásokat?

Az egykori jogrendszer, az igazságszolgáltatás korabeli szervezete és hatásköre, ennek változása a 19. század második felében, valamint a válóperes iratanyag ebből következő eloszlása természetesen olyan adottság, amely nemcsak a kortárs statisztikusok életét keserítette meg, de másfél évszázad múltán kényszerítő erővel hat a vizsgálat tárgyát körülhatárolni próbáló történészre is. A házassági jog 1896 előtti felekezeti szisztémája, amely alapvetően a viszálykodó házasok vallása szerint rendelte ki az ügy bíráját és jelölte ki az alkalmazandó jogot, szükségessé teszi a fővárosi vallási viszonyok és a házassági bíráskodás rendszerének rövid áttekintését. Annál is inkább, mivel Pest, Buda és Óbuda, vade valószínűtlenül csekély számban. A válások felekezeti megoszlása 1876-1889 között ismert. Eszerint a római katolikus szertartás szerint kötött házasságok közül évente „elválás” által felbomlott: 1876: 115, 1877: 102, 1878: 67, 1879: 54, 1880: 92, 1881: 54, 1882: 66, 1883: 50, 1884: 68, 1885: 63, 1886: 53, 1887: 55, 1888: 40, 1889: 36. Adatbázisunk tanúsága szerint azonban például 1888-ban, egyedül Budapesten több római katolikus házasságot bontottak fel, mint ahány az országos statisztikában szerepel.

29