Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

sem akart elválni nejétől -, a házasságtörésből származó törvénytelen gyerekek egyházi anyakönyvezési gyakorlatának szigorodása tette szükségessé, amely az 1880-as években a polgári családjogi kereteinek megszilárdítását célzó államhatalom nyomására következett be.

Az e téren időközben bekövetkezett változásokat jól mutatja, hogy Kada Mihály két évtizeddel korábban még minden további nélkül léphetett fel több, Lengyelffy Alajosné Pajor Annától származó törvénytelen gyermeke keresztelőjén. 1863-ban Degen Titusz terézvárosi segédlelkész, miután közös leányukat, Gizellát megkeresztelte, az anya neve mellé egyszerűen Kada nevét írta be, megjegyezve, hogy az a természetes apa kívánságára történt. A leányt a nő lakhelyén, a Józsefvárosban hasonló módon anyakönyvezték, csak itt az anya „Lengyelfy nata Pajor Anna” néven szerepelt, s azt is szükségesnek tartották feljegyezni, hogy a nő nem él férjével. 1865-ben Emíliánál, akit Déry Mihály szent-rókusi plébános keresztelt, a természetes apa neve és az anya férjezett neve szerepelt, de a „Lengyelfy” nevet később (bizonyára az utólagos adopció 1875-ös feljegyzésekor) kihúzták az anyakönyvből. Ilona születése után, 1866 tavaszán Déry plébános már csak Kada szenátor nevét írta be. Az év végén ugyanígy járt el Veszély Alajos józsefvárosi káplán Judit születését követően; 1867-ben Mihály, majd 1869-ben Teréz esetében megint Déry; végül 1872-ben Árpád keresztelője után Benedikovics Károly kőbányai segédlelkész.479

Úgy tűnik, hogy a korabeli családi viszonyok kuszaságát naponta érzékelő fővárosi lelkészek a 19. század derekán még minden eszközt megragadtak, hogy a természetes apákat színvallásra bírva megkönnyítsék a szorult helyzetben lévő anyák helyzetét, növelve a házasságon kívül világra jött gyermekek túlélési esélyeit. Ez alól sokáig nem képeztek kivételt a házasságtörő nők és a házasságtörő kapcsolatból származó utódok sem, ami a vadházasságban élő házasok számára bizonyos szempontból feleslegessé tette az áttérést és a válást. Az állam azonban mindinkább a származás - polgári jogi szempontból vett - törvényességét vagy törvénytelenségét illető aggályok eloszlatását helyezte előtérbe. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium már 1880 nyarán felhívta a törvényhatóságok és az egyházmegyék figyelmét, hogy: „Az anyakönyvek vezetésével megbízott közegek

479 Az 1863. április 23-i (21-i) Gisela: MNLOL Pest Terézváros róm. kát. kér. akv. 529/1863., illetve MNL OL Józsefváros róm. kát. kér. akv. 584/1863. Az 1865. április 3-i Emilia: Józsefváros róm. kát. kér. akv. 495/1865. Az 1866. március 1-i Helena: uo. 347/1866. Az 1866. november 24-i Juditha: uo. 1654/1866. Az 1867. szeptember 21-i Michael: uo. 1301/1867. Az 1869. március 27-i Teréz: uo. 618/1869. Az 1872. május 26-i Árpád: MNLOL Kőbánya róm. kát. kér. akv. 140/1872.

298