Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

Leipold Mária, miután második férje három év múlva meghalt, hasonló bonyodalmakba, mint egyszer Kaulich Róberttel, többé nem ereszkedett. Élete alkonyán ugyan még harmadszor is férjhez ment - ezúttal hűséges házkezelőjéhez, Bolics Ignáchoz -, de a házasságon belüli hatalmi viszonyok ezúttal egyértelműek voltak. A nő megtartotta előző férje előkelőbben csengő nemesi nevét („Bolics Ignácné, előbb özvegyült volt Péchy Tivadarné született Leipold Mária”), s többször is egymaga végrendelkezett vagyonáról, tetszése szerint részesítve előnyben vagy hátrányban fogadott és örökbefogadott fiait (Primusz Bélát, valamint Pál fivére felnőtt gyermekeit), azoknak hozzátartozóit, ami alól a harmadik férj sem volt kivétel. A végrendelkező 1911-ben hitveséről hálás szavakkal emlékezett meg, a testamentum szövege mégis nélkülözi a meghittséget, s abban inkább a kettőjük közötti távolságtartó, alá-fölérendeltségi viszony fejeződik ki: „Bolics Ignác engem már hosszabb időn át számos ügybajaim alkalmával tanácsaival nagy segítségemre volt, minden irányban támogatott, és tartozásokkal terhelt ingatlanaim kezelését a legnagyobb gondossággal végezte és végzi, és ezek által engem a tönkrejutástól mentett meg, nemkülönben családi bonyodalmakban kisegítőm, védőm és hű tanácsadóm volt.” Jellemző, hogy a közvetlenül halála előtt, 1912 nyarán alkotott végrendeletben már meg sem említette Bolicsot.473

473 Leipold Mária Göröncsér Ferencnéként veszi meg anyja Víg utcai házát: BFL VII.200.A. 417/1878. A válóper: BFL VII.2.C. 1884. V. 131. A nő keresete 1887. április 15-én kelt, a per irattári száma azonban 1884 végi perkezdetre enged következtetni. Az 1881-es szentszéki eljárás arra utal, hogy Leipold Mária még katolikusként indított válópert, illetve csak később gondolta meg magát, s döntött a kötelék felbontása mellett, amire az 1882. január 10-i református betérés világosan utal. Vö. BKRE bet. akv. Bizonyítvány a terézvárosi plébános előtti megjelenésről: RL D.7.a. 1882, Göröncsér (Leipold). Az 1886. május 20-án született Primus Magdolna keresztelője: MNL OL Budapest Erzsébetváros róm. kát. kér. akv. 580/1886. Az 1888. március 15-i Béla keresztelője uo. 331/1888. A törvénytelen születésű fogadott fiú, Primus Béla Leipold Mária alkalmazottja volt: 1881 őszén kereskedősegédként, a Szegényház utcai ház lakójaként bonyolódott lopási ügybe: BFL VII.103. vizsgálati, 657/1881. Primus Béla a nőnél 1878 óta dolgozó Bardió Ilonát vette feleségül, amit Leipold végrendeletében kiemel: BFL VII.2.f. Budapesti Királyi Törvényszék letéti ügyei 1888. Lv. 138. A végrendelet érdekessége, hogy a vele még válóperben álló férjének is hagyományozott: „Volt férjemnek Göröncsér Ferencnek, ha még túlélne, 200 frtot”. Az 1887. december 16-án született, 1888. január 3-án keresztelt Péchy Lajos anyakönyvi bejegyzése: Prcsov róm. kát. kér. akv. 6/1888. A házassági szerződés: BFL VII. 170. Jeszenszky Danó közjegyző iratai 1409/1890. Az 1890. december 20-i házasságkötés: Budapest Kálvin téri ref. ház. akv. 446/1890. Újraházasodás Boliccsal 1909. november 18-án: BFL XXXIII.l.a. Budapest III. kerületi ház. akv. 349/1909. Ekkor egyébként megint katolikus vallású volt. Leipold Mária végrendeletei: BFL VIL 161 .a. Deszkáss Gusztáv közjegyző okiratai 15/1908., 71/1911. Kihirdetve: BFLVII.Ő.e. 137/1912.

290