Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

A vagyon és az örökösödés biztosításának szempontja mindenképpen ajánlatossá tette a házasságkötést, s ha az esküvő útjában egy tönkrement házassági kötelék állt, akkor annak mihamarabbi felbontását. A Veszprém megyei kisnemesi családból származó Csikász József Ganz-gyári raktárnok 1893 őszén, 50. életéve felé közeledve gondolhatta úgy, hogy itt az ideje végrendelkezni vagyonáról, annál is inkább, mivel családi viszonyai az idők folyamán összekuszálódtak. Csikász 1871 őszén, Veszprém városában Suszer (Schusser) Egyed kocsmáros háromgyermekes özvegyével, Feicser Antóniával nemzett egy István nevű fiút. Az asszonyt csak két és fél év múlva vette feleségül, valószínűleg azért, mert a sütőmester férfi a viszony kezdetekor még nős volt (a házassági matrikulában már özvegyként szerepel). Csikász József átvette a kocsmaüzletet, s Istvánon kívül még két gyerekük született, ám a nő egy-két év múlva meghalt. A megözvegyült férfi 1876 nyarán az anyakönyvben „varga leányaként” feltüntetett Rozman (Rosmann) Máriát hozta a házhoz, amiről a szóban forgó végrendeletben keserűen emlékezik meg: „Rosmann Máriával kötött második házasságom rosszul sikerült, amennyiben ezen nőtől egy hónapi együttélés után [...] elválni kényszerültem.” Ezután, 1880 körül kezdhetett viszonyt elhunyt felesége egyik rokonával - talán unokahúgával -, a nála 16 évvel fiatalabb Sulman Alojziával (alias Schulmann Emíliával), akitől 1885-ben fia, 1890-ben pedig leánya született. Mindkét törvénytelen gyerek keresztelője a veszprémi katolikus plébánián zajlott, jóllehet a férfi ekkor már a fővárosban keresett megélhetést. A nő a nyilvánosság előtt Csikász Józsefnéként szerepelt, s valóban kivívta élettársa tiszteletét: „Hálásan ismerem el, hogy azon tizenhárom év alatt” - írja a férfi 1893-ban - „amióta vele közös háztartást folytatok, Sulmán Alojzia úgy magamnak, mint gyermekeimnek gyöngéden szerető, gondos ápolója, vagyonomnak és vagyoni érdekemnek pedig figyelmes őre volt, s hogy csakis az ő körültekintő gondosságánál fogva sikerült azon helyzetbejutnom, hogy magamnak és családomnak tisztességes megélhetést biztosítsak”. Ahogy a testamentumból kihallatszik, Csikász Józsefre rossz idők jöttek. Budapesten az 1880-as évek első felében több ízben került összeütközésbe a törvénnyel: az ekkoriban felvett fogoly törzskönyvekben súlyos testi sértési, lopási, sikkasztási ügyekben hol mészárosként, hol mészárossegédként és napszámosként, hol molnárlegényként vagy molnársegédként bukkan fel, ami bizonytalan egzisztenciára vall. 1893-ban mindenesetre már a vízivárosi Medve utcában lakik együtt a család, s a férfi halála esetére biztosítani óhajtotta vadházastársa anyagi biztonságát. Érdekes, hogy a végrendelet a hála kifejezése ellenére határozottan megkülönbözteti a törvényes utódot, Csikász Istvánt, valamint a „házasságon kívüli együttélésből” származó, egyedül életben maradt törvénytelen leányt, Sulman Emíliát (valószínűleg nemük okán is). Előbbi kapta volna a vagyon érté291