Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
I. A válás mint "társadalmi tény"?
összezavarása tehát szintén hozzájárulhatott a népmozgalmi táblák Buday által kifogásolt megbízhatatlanságához. Annál is inkább, mivel a lelkészek által kitöltött, s a törvényhatóságoknak továbbított táblázatok felülvizsgálatára, korrekciójára sem idő nem volt, sem mód nem nyílott.25 A házassági bíróságok megkerülésével gyűjtött adatok hitelét leginkább mégis két körülmény vonja kétségbe. Az egyik a lelkészi békéltetés kapcsán az előbb már felmerült: nevezetesen az, hogy a házassági konfliktus nem feltétlenül ott mérgesedik el, ahol az esküvőt tartották, így azt nem ugyanaz a lelkész adminisztrálja, mint amelyik az érintett párt megeskette, s utóbb, ha arra került a sor, a bontás tényét a matrikulába bevezette. Számos házasságot nem ugyanabban a megyében vagy városban bontottak fel, mint ahol megkötöttek, illetőleg később az anyakönyvbe bejegyzett válást a statisztikai hivatal felé bejelentettek. Az eltérés a népesség vándorlása által érintett törvényhatóságoknál, különösen a nagyvárosok esetében lehetett a legnagyobb. A kontinens egyik leggyorsabban gyarapodó nagyvárosában, Budapesten, ahol a lakosság durván kétharmadát a vidékről felköltözők adták, a törvényszék által felbontott házasságok több mint egyharmadát nem helyben kötötték, így ezeket a bontásokat máshol jegyezték fel a matrikulákba és vették számításba a válási statisztikák elkészítésekor.26 A másik probléma már nem csupán az országos statisztikában szereplő válások törvényhatósági eloszlását érinti, hanem annak intaktságát kérdőjelezi meg. Felvetődik ugyanis a kérdés, hogy a statisztikusok vajon összesíthették-e azokat a felbontott házasságokat, amelyeket katolikus szertartás szerint kötöttek. A 19. század utolsó harmadában a bontások egy része katolikus anyakönyvekben feljegyzett frigyeket érintett, mivel 1868 után a protestáns, esetleg ortodox hitre áttért katolikusok is elválhattak. A katolikus egyházi közegek viszont a hitelvekkel ellentétes aktus tényét a matrikulákban nem rögzítették (magunk csak elvétve találkoztunk efféle bejegyzésekkel), s erősen kétséges, hogy azokat a népmozgalmi táblázatokban ennek ellenére mégis feltüntették volna.27 Az efféle házasságok, kimutatások csak az 1877-es utasítás nyomán, az 1876-os évvel kezdődően láttak napvilágot: BOKOR GUSZTÁV: A magyar hivatalos statisztika fejlődése és szervezete. Bp., 1896. 57. p. 25 BOKOR 1896: 182-183. p. 26 Az 1897-es válási statisztikákban még mindkét számítási mód szerepel: az ez évben felbontott, előzőleg Budapesten kötött házasságok száma 53, az utolsó budapesti együttlakás nyomán felbontott házasságoké 65 volt. A Magyar Korona Országainak 1897. évi népmozgalmi statisztikája. Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam XXII. köt. Budapest, 1900. 2., ill. 38. pp. 27 A bontás tényének katolikus anyakönyvben való feljegyzését a világi bíróság sem kívánta meg: vö. Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL) VII.2.C. Budapesti (Pesti) Királyi Törvényszék polgári peres iratai 1879. V. 103. A katolikus papok olykor bejelentettek válásokat, 28
