Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
telkét, az adásvételi szerződésbe már „Leipold Mária férjezett Kaulich, kereskedő nejeként” íratta be magát Ökröss Bálint közjegyzővel. Az egy évvel később indult vagyoni perben a bíróság előtt azt vallotta, hogy „hosszabb ideig együtt élt” Kaulichhal. Az adásvételt követően, még ugyanabban az évben a férfival együtt vette meg a terézvárosi városi szegényház mögötti téren fekvő telket, amelyen - egy másik, Kaulich által indított perben rögzített tényállás szerint - mintegy 12 000 forintért egy földszintes házat emeltek. Talán a kényes vagyonmozgás terhelte meg viszonyukat, talán Kaulich vált hűtlenné partneréhez (1878 elején az élettársánál 21 évvel fiatalabb Somlyai Annával kötött házasságot) - nem tudjuk-, mindenesetre 1877 második felében legalább két pert is indítottak egymás ellen. Ezek során Leipold Máriának csak hosszas jogi huzavona árán sikerült kiharcolnia a Kaulich által visszatartott ékszerek és egyéb ingóságok egy részének kiadását; azokét, amelyek kapcsán tanúkkal tudta bizonyítani a saját szerzés vagy az ajándékozás tényét. Az igazán kényes ügy azonban nem ez, hanem a Szegényház téri ház körül zajló másik processzus volt, amely csak fél évvel később, 1880 tavaszán zárult le. Kaulich Róbert a telekvásárlásba fektetett pénzén kívül az építési költség fele részét, azaz 6000 forintot követelte magának, holott az alperesnő szerint „neki semmiféle vagyona vagy jövedelme nem volt”, az építkezésnél pedig csak megbízottjaként járt el. Igaza lehetett, mert Kaulich a szakítást követően nagyon hamar pénzzavarba került: nem tudta kifizetni a Szegényház téri ház rá eső adótartozását (aminek következtében elárverezték azon ingók egy részét is, amelyeket Leipold Mária perelt), s időközben a volt élettársával szembeni követelést harmadik személyre, Fuchs Miksára engedményezte, akinek házrészét is eladta. A bíróság azonban a perben egy sereg tanú meghallgatása után sem látott tisztán, ami nem csoda, hiszen az „enyém” és a „tiéd” pontos elhatárolása az efféle esetekben rendkívül nehéz volt. Végül nem is mert egyik vagy a másik fél javára dönteni, ehelyett inkább mind a férfi keresetét, mind a nő viszontkeresetét elutasította. A ház ügye végül úgy rendeződött, hogy Leipold Mária 1880 nyarán 4800 forintot lefizetve kivásárolta Fuchsot, és valószínűleg - ha addig még nem költöztek volna el - eltávolította a Kaulich családot.472 472 A cégalapítás: BFL VU.2.e. Budapesti Királyi Törvényszék cégbírósági iratai 2541/1876. (5416. doboz). A józsefvárosi ház eladása: BFL VII.200.A. 511/1876. Megjegyzendő, hogy az okirat végén csupán a „Maria Leipold” aláírás olvasható. Ld. még: uo. 1195/1876. A vétel: BFL VII. 175. 752/1876. A Szegényház téri ingatlan telekkönyve: BFL XV.37.C. Telekkönyvi és ingatlannyilvántartási iratok gyűjteménye. Pesti telekkönyvi betétek 4436 - 33563. Kaulich 1878. február 24-én kötött házassága Somlyai Annával: MNL OL Budapest Terézváros róm. kát. ház. akv. 98/1878. Az ingók kiadása iránt, a nő által indított per: BFL VII.2.C. 1877. I. 765. Az ítéletből derül ki az is, hogy a követelt ingóságok egy részét akkorra már elárverezték, 288
