Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
jezett nők, akik nem voltak abban a helyzetben, hogy partnerüknek házasságot ígérjenek, más módon próbálták meg biztosítani jövőjüket. Blum Józsefné Darab Zsuzsanna, aki törvényes hitvesétől saját kijelentése szerint régóta különvált („férjemtől könnyelműsége és pazarlása folytán már régibb idő óta külön élek és vele közös háztartásban csakis néhány hétig voltam”), a józsefvárosi Vas utcában lakó gyermektelen özvegy, Benics József főpostai hivatalszolgával élt együtt. 1884-ben a pár Görgei közjegyző előtt külön-külön végrendelkezett - a közös testamentum alkotása ugyanis a törvényes házasok privilégiuma volt -, mindketten egymást téve meg örökösüknek.470 Janda Jánosné Wladár Zsuzsanna, aki a belvárosi Lipót utcában, a hetvenes évei felé járó Axmann Károly fodrásszal élt közös háztartásban, 1885-ben a lakásban található ingóságokat kapta meg ajándékba, azzal a feltétellel, hogy „köteles a jelenlegi minőségében, gazdaasszonyként Axmann Károly úr háztartását a jövőben is tisztességesen és lelkiismeretesen vezetni, és Axmann Károly urat élete fogytáig hűségesen ápolni.” A férfinak valószínűleg voltak saját gyerekei, mert ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a néhai feleségével 1881 -ben közösen alkotott végrendelet érvénye továbbra is fennáll.471 A vadházasok feje felett Damoklész kardjaként lebegtetett jogi szankciók miatt a saját vagyon, az önálló keresmény, jövedelem vagy örökség is veszélybe kerülhetett, ha szakításra került sor, és nem sikerült igazolni annak eredetét. Sokat vesztett egy efféle viszályon a férjétől, Göröncsér Ferenc bajai kereskedőtől 1863-ban különvált Leipold Mária, aki az 1870-es években egy morvaországi születésű bérkocsissal, Kaulich Róberttel állt össze. A paksi iparoscsaládból származó asszony az agilis nagyvárosi vállalkozónők jellegzetes típusát testesítette meg: 1869 nyarától Pesten fűzőkészítőipart folytatott, majd 1876-ban „Leipold Mária” néven saját céget alapított, miközben a belvárosi Szervita téri Teleki-házban divatárukereskedést tartott fenn, s pénzét különböző ingatlanokba fektette. Kaulichhal való megismerkedésük körülményeit nem ismerjük, csak az biztos, hogy a nő 1876-ban, amikor eladta a józsefvárosi Hunyadi utcában fekvő házas testons Egyházi és Iskolai Lap 1881. augusztus 7-i (32.) szám 1036. p.; Szász Károly püspök úr évi jelentése. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1S86. május 30-i (22.) szám 679. p. „Egy főszolgabíró” aláírással a vadházasságok „kedvenc módjaként” ugyanerről: A vadházasságok Temesben. Budapesti Hírlap 1890. szeptember 21-i (260.) szám 9. p. A háztartási alkalmazottak kiemelkedő korabeli illegitimitási rátái részben eme körülménynek tudhatok be. 470 Benics József és Blumné végrendelete: BFL VII.168.a. 306-307/1884. Közös végrendeletet kizárólag házasok alkothattak: RAFFAY, 1909: 649-650. p. 471 A halálesetre szóló ajándékozási szerződés: BFL V11.168.a. 72/1885. Axmann Károly 1893. július 28-án, 77 évesen hunyt el: MNL OL Belváros róm. kát. hal. akv. 154/1893. Janda Jánosné, ekkor már szintén özvegy, 1894. április 5-én követte őt: BFL IV. 1411 .b. 1894, Janda. 287