Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
Törvényszéken keresett volna elégtételt: a megindított perben a közös háztartás vezetése címén összesen (havi 100 koronával számolva) 21 600 koronát, illetve eladott ingatlanok után, a kettejük közötti vagyonközösségre hivatkozva, 2500 koronát követelt. A fővárosi bíróság a keresetet még csak feltételesen utasította el, az ítélőtábla azonban már világosabban fogalmazott: „az állandóan követett bírói gyakorlat szerint az ilyen erkölcsi és társadalmi törvényekkel ellenkező életviszonyból az abban részvevő felekre sem jog, sem kötelezettség nem származik”. A Kúria jóváhagyta a másodfokú ítéletet, mivel - ismételte meg lényegében az ítélőtábla megokolását - „az ágyasság megállapítása és felperesnek e viszonyból folyó megjutalmazása végett, tehát nyilván a jó erkölcsökbe ütköző célból történvén meg a felek közt, az ily ügyletből sem jog, sem kötelezettség a törvény szerint nem származhatik.”468 Bruyant Emesztine-t láthatóan váratlanul érte a szakítás, és nem készült fel kellőképpen a konfliktushelyzetre. Sorstársnői közül viszont sokan munkaviszonyként építették fel, illetve fedezték törvénytelen kapcsolatukat. Ennek egyrészt megvolt az az előnye, hogy a rendőrség és a hatóságok előtt legális színt kölcsönözhettek közös háztartásban tevékenykedésüknek, másrészt később könynyebben érvényesíthettek vagyoni igényt „munkaadójukkal” szemben. A századvég felé egyre gyakrabban jelentek meg ehhez hasonló hirdetések: „Szép művelt inteligens független nő, kitűnő gazdasszony, házvezetőnőül óhajt menni azonnal, jómódú magános biztos állású úrhoz. Viszony házassággal végződhetik, illető biztos évi jövedelemmel bír.” És viszont: „Közös háztartásra fiatal gazdasszonyt keresek. Kinek némi vagyona van, előnyben. Házasság nincs kizárva.”469 A fér-468 Bruyant c. Hunderup vagyoni per: BFL VII.2.C. 1903. I. 651. A turpis causaxó\ általában: RAFFAY Ferenc: A magyar magánjog kézikönyve. I. kötet. Győr, 1909. 141-144. p. Szerződésben kikötött „bánompénz” követelésének elutasítása kapcsán jogesetek a tornai és a kalocsai járásbíróságról, valamint a Kúriáról: Törvényszéki Csarnok 1879. június 27-i (47.) szám 186. p.; Ügyvédek Lapja 1886. június 19-i (25.) szám melléklete 3. p.; A Jog 1889. szeptember 1-i (35.) szám melléklete 137. p:,AJog 1891. november 29-i (48.) szám melléklete 189. p. Életjáradéki szerződés megsemmisítése: Jogtudományi Közlöny 1897. szeptember 3-i (36.) szám melléklete 234. p. Egy másik esetben a Budapesti Királyi Törvényszék érvénytelenítette Krausz Zsigmondné Frisch Cecília budapesti bordélyháztulajdonos és élettársa, Loinger Lipót között korábban közjegyzői okiratba foglalt, öröklési és vagyonközösséget megállapító szerződést: BFL VII.2.c. 1891.1. 592., ill. 1891.1. 595. 469 Az idézett apróhirdetések: Budapesti Hírlap 1894. március 31-i (89.) szám 16. p.; Budapesti Hírlap 1898. július 17-i (196.) szám 19. p. A vadházas nők körében gyakran alkalmazott „rejtőzködési” technika volt cselédkönyv kiváltása, amellyel a férfi partnerrel való együttlakást álcázhatták. Erre utalt Veres József képviselő 1886 tavaszán az országgyűlésben: KÉPVISELŐFIÁZI NAPLÓ 1884. XI. kötet 140. p., 222. országos ülés (1886. április 7.) Ld. még: Pro-286
