Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
fény. Magyarországon 1874-1883 között mindössze 116 személyt, 93 férfit és 23 nőt ítéltek el kettős házasság miatt (ezek között 86 férfi és 19 nő volt házas, a többiek bűntársként lehettek vád alá helyezve). Egy másik retrospektív adatközlés szerint a következő tíz évben 141 főre nőtt az elítéltek száma. A különböző budapesti fogházakban és büntetésvégrehajtási intézetekben 1873-1914 között csupán 87 bigámia miatt letartóztatott vagy elítélt személy fordult meg. A lista két jellegzetessége emelhető ki: az egyik, hogy a foglyok túlnyomó többsége vidéki születésű volt; a másik pedig, hogy 72 férfival szemben csupán 15 nőt találunk (hetet közülük állítólagos „férjük” oldalán, bűntársként).465 A mozgékony, a hatóságok által sokáig ellenőrizetlen, illetve ellenőrizhetetlen zsidóság körében ugyancsak gyakori lehetett a kettős házasság. „Gácsországban, s nagy Lengyelországban, valamint Oroszországban csak úgy hemzseg az egybekelés után rövid időn szétszaladt házaspárocska.” - írja Agai Adolf zsidó hitsorsosairól - „Balra ugrik a kölyök-férj s jobbra szökken a csibe-asszony. A megszabadult hitestárs aztán legszívesebben kelt át a Kárpátokon, melyeken túl más a törvény. - E boldog ország berkeiben s pusztáiban nyom nélkül elcsavaroghat, új nevet vált, új életet kezd s újra - meg is házasodik.” így a szerencsétlenebbekhez tartozott az a Weisz Sámuel nevű budapesti kereskedő, aki 1889 tavaszán egy Jäger Simonné Rosenbart Hermina (Ruth) nevű özveggyel kívánt megesküdni, de a házasság első hirdetése után megjelent egy másik özvegy, a Szatmár megyei Nagysomkútról származó Freudenberg Józsefné született Rosenblum Berta ruhakereskedőnő, öt gyermek anyja, s kijelentette, hogy Weisz nem köthet házasságot, mert őket Löwinger Abrahám ortodox rabbi korábban már összeadta. Ez esetben nem egyszerű szökésről volt szó, mert - mint kiderült - a férfi megpróbált, de nem tudott elválni: azzal vádolta ugyanis faképnél hagyott nejét, hogy 200 forintot követelt a válólevél átvétele fejében. Szorosabban véve egyébként a bigámia kísérletéről sem beszélhetünk, hiszen az esküvő polgárjogilag érvénytelen volt: a királyi törvényszék nem volt hajlandó befogadni a válókeresetet, amíg 465 A kettős házasságot a „mobilitás bűnének” nevezi: FRIEDMAN, Lawrence M.: Crimes of Mobility. Stanford Law Review 1991/3. 638. p. Felmérésünk során, amelyet a Budapest Főváros Levéltárában épült adatbázis révén végeztünk, a következő büntetésvégrehajtási fondokban, állagokban találtunk bigámia miatt letartóztatott vagy elítélt személyeket: BFL VII. 101 .d. Budapesti Királyi Országos Gyüjtőfogház rabtörzskönyvei; BFL VII. 101 .e. Budapesti Királyi Országos Gyüjtőfogház fogolytörzskönyvei; BFL VII. 102.a.; BFL VII. 106.; BFL VII. 107. Budapesti I—III. kerületi Királyi Járásbírósági Fogház iratai. E személyek körében a születési helyet 79 esetben tüntették fel, ebből 70 vidéki települést találunk. A korabeli bűnügyi statisztika: MStÉ, 1874: VIII. 32-35. p.; 1875: IX. 28-31. p.; 1876: VII. 26-29. p.; 1877: VII. 26-29. p.; 1878: VII. 28-31. p.; 1879: VIII. 28-31. p.; 1880: VIII. 32-35. p. 283
