Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

használták fel illegális életmódjukat lejáratásra, s vádolták be őket a hatóságok előtt, ha éppen előnyük származhatott a dologból. „Staundtner Adám egy hivatalát vesztett, nejétől el nem vált, más nővel vadházasságban élő egyén” - védekezik 1899-ben a fegyelmi bíróság előtt a Staundtnertől munkabére terhére kölcsönt felvevő Mihalik János járásbírósági írnok. A nevezett férfi vadházastársa egyébként, akivel együtt kisebb összegek uzsorakamatra történő kihelyezésével foglalkoztak, az a Gigler Jenőné született Deák Mária állami végrehajtó neje volt, akinek válópere csak három év múlva fejeződött be.463 Egy hasonló ügyben Horthy Dezső vállalkozó 1902 nyarán jelentette fel volt üzlettársát, Vágó Jeremiás vasúti hivatalnokot, mert: „Ez a hitvány hivatalnok a G.-utcza 3. sz. a. lakik és vadházasságban él egy bizonyos özv. F.-né nevű szabónővel, kitől egy törvénytelen gyermeke született.” A feljelentésben érintett özvegy nő, amikor háromnegyed év múlva tudomást szerzett a dologról, azonnal rágalmazási pert varrt a vállalkozó nyakába. Dacára annak, hogy Horthy a levelet Ludvigh Gyula vasúti igazgatónak címezte, s azt csak a vállalati fegyelmi ügy lefolytatói ismerték, Vágó Jeremiás Garay utca 3. alatt lakó volt főbérlőnője, özv. „F. S.-né” szabónő annyira a szívére vette a dolgot, hogy a szélesebb nyilvánosság előtt követelt magának elégtételt. Az ügyben eljáró Budapesti Büntető Járásbíróság felmentette Horthy Dezsőt, mondván, hogy az nem ismerte az említett nőt, és a vasúti igazgatóságon senki sem érthette sorait a főmagánvádlónő személyére, ám a Büntetőtörvényszék, majd a Kúria egyaránt helyt adott a panasznak, és sértő célzat hiányában is elítélte a vádlottat, mert - mint a kúriai ítélet kimondta - „ez a kifejezés fő magánvádló hímevét csorbítja, s így meggyalázó és abban a sértés tudata is benfoglaltatik”.464

Többnyire a tisztes házas állapot iránti vágy paradox kifejeződéseként értelmezhetők a 19. században feltárt, élénk sajtóvisszhangot kapó bigámiás ügyek is. Kétségtelen, hogy a fennálló házassági kötelék ellenére tartott új esküvők a házasságtörést újabb bűnnel tetézték, ugyanakkor a maguk módján a házasság intézményének normaszerűségéről árulkodtak. A századfordulóig, amíg a mozgásban lévő népesség ellenőrzése az urbanizációval, és a vándormozgalom élénkülésével csak lassan tudott lépést tartani, az eíféle eseteknek csupán töredékére derülhetett

463 BFL VII.2.b. Budapesti Királyi Törvényszék fegyelmi iratai 6/1899. A válásról a folyamatban volt ideiglenes nőtartás behajtását célzó végrehajtási ügyben esik szó: BFL VII.2.C. 1902. I. 705.

464 Az esetet név nélkül hozza: Büntető Jog Tára 1904. február 25-i (22.) szám 339-341. p. Horthy Dezső és felesége, Mihaletz Gizella fél évvel az eset előtt alkalmi egyesülési szerződést kötött Vágó Jeremiással, így valószínűleg ennek be nem teljesülése eredményezte a feljelentést: BFL VII.184.a. 1743/1901.

282