Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
folyamat fonákja, az állami jog térnyerése érdekel. Ez utóbbi megközelítést is megalapozhatja azonban az a modell, amit a szerző a jogi viselkedést befolyásoló tényezők változása kapcsán felállít. Eszerint fokozatosan, nagyjából 1770 és 1940 között, átalakult az egyéni jogi magatartást alakító normák forrása: a korábban meghatározó hagyományok, helyi előírások visszaszorultak, miközben a jogszabályok, hatósági előírások egyre nagyobb mértékben formálták az egyének jogtudatát.428 A házas jogi viselkedésformák esete - fűzhetjük hozzá - annyiban még eltér a jogfejlődés Tárkány Szűcs által felvázolt ívéhez képest, hogy a helyi közösségek informális ellenőrző tevékenysége mellett az egyházi reguláció már korán, lokálisan is erőteljesen hatott, s ez bizonyos értelemben megkönnyítette az állam dolgát, előkészítve a terepet az állami házassági jog kiterjesztése számára. A jogtudat, a jogi viselkedés szóban forgó átalakulása terén - habár erről igazából keveset tudunk - a városok, különösen a nagyvárosok népessége járhatott élen, ahol az állami szervek (törvényszékek, egyéb állami hivatalok, fogházak, katonaság, rendőrség), illetve az állami jog intézményes és személyes propagátorai (jogakadémiák, egyetemi jogi karok, jogászegyletek, bírák, tisztviselők, közjegyzők, ügyvédek) koncentrálódtak. A nagyvárosok egyebekben is a jogi kommunikáció csomópontjai: itt jelennek meg a jogi szaklapok, a bírósági döntvénytárak, a praktikus jogi tanáccsal szolgáló brosúrák, kalendáriumok; a helyi napilapok rendszeresen beszámolnak a fontosabb és érdekesebb bűnesetekről, s az egyes ügyek bírósági tárgyalásairól. Másfelől: a gyorsan növekvő városok etnikai-nyelvi, felekezeti, szociális sokszínűsége, a városi népesség mobilitása a közösségi kontroll és a jogi hagyományok széttöredezését, az egymástól markánsan megkülönböztethető jogszokások elhalványulását, illetőleg „szubkulturális” szintre süllyedését hozhatta magával. Az állami házassági jog terjeszkedését, az egyházi jogok és lokális gyakorlatok adaptálását vagy kiszorítását mindazonáltal hiba volna egyirányú folyamatként elképzelni: az egyéni jogi viselkedés formájában megnyilvánuló jogi tradíciók („szokásjog”, „népszokás”), s a 19. századi gazdasági-társadalmi átalakulás nyomán újonnan felvetődő társadalmi igények ugyancsak hozzájárultak a modem házassági rezsim születéséhez és sajátos fejlődéséhez. A házassági törvény válásra vonatkozó paragrafusainak sorsa, konkrétan a törvényben lefektetett válóokok alkalmazása kapcsán már láthattuk, hogy az ügyvédek által instruált pereskedők, szemben a többnyire tehetetlen bíróságokkal, mennyire találékonyak voltak, s milyen hamar keresztülhúzhatták a törvényhozók elképzeléseit. Az állami jogszabályok kijátszása, a jogi kiskapuk kihasználása, a vallási parancsok és a közösségi 428 TÁRKÁNY SZŰCS, 1981: 40. p. 256