Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
III. Jog és társadalom A törvényhozás, a törvények alkalmazásának, a törvényes gyakorlat változásainak tárgyalása után a legfőbb ideje, hogy a válások elterjedésével összefüggésben a cselekvő egyének, a férjek és feleségek jellemző vagy lehetséges indítékait, céljait is megvizsgáljuk. Hangsúlyozni kell, hogy itt nem elsősorban a formális válóokok mögött meghúzódó, a házas konfliktusokat közvetlenül előidéző cselekményekről, helyzetekről; az egyik vagy mindkét fél számára tűrhetetlenné váló állapotokról, fizikai vagy verbális erőszakról, nemi kicsapongásokról, pazarló életmódról, mentális betegségekről, alkoholizmusról, vagy éppen a házastársak egymástól való elhidegüléséről lesz szó. Sokkal inkább arról, hogy melyek voltak azok a lehetőségek és kényszerek, valamint hogyan alakultak ki azok a jogi viselkedési minták, amelyek a viszálykodó házasokat kezdetben csekély, idővel mégis egyre nagyobb arányban késztették arra, hogy házasságuknak törvényes úton, bíróság közbenjárásával vessenek véget. Erről persze részben már eddig is volt szó, ezúttal azonban kifejezetten ebből a nézőpontból közelitünk a joggyakorlat és a jogi viselkedés kérdéseihez. A válóper megindítása - csakúgy, mint e szándék elvetése - mögött minden esetben egyéni döntések álltak. Ha a válások elterjedésének okait firtatjuk, feltétlenül meg kell nézni, hogy miféle jogi hagyományok, illetve újabb keletű kényszerek és lehetőségek hatottak ebbe vagy éppen az ellenkező irányba. „Amikor tehát valaki a személyes meggyőződése szerinti igazságnak megfelelő jogi lépést kívánt tenni,” - írja le a jogi döntési mechanizmust egyéni szemszögből megközelítve Tárkány Szűcs Ernő - „akár személyi, akár vagyoni kérdésben, fel kellett mérnie, hogy magatartását milyen más érdekek kötik, befolyásolhatják, tehát ki kellett választania azt a legjobb, legigazságosabb vagy leghasznosabb szabályt, amelyet saját érdekkörében alkalmazhatott. Ebben először a jogi hagyományok tárháza volt a segítségére: tájékozódott, hogy hasonló esetben a közösség többi tagja milyen szabályt alkalmazott, mit tett. Értékelte, hogy a szabály saját érdekeit a konkrét viszonyok között kielégíti-e. Majd azt kellett vizsgálnia, hogy az alkalmazni kívánt szabály nem ütközik-e a hatóságoknak külső, magasabb érdekeket kifejező előírásaiba, pl. az egyház, a földesúr, az állam kötelező szabályaiba, már amennyit ezekből tudott vagy megtudhatott.”427 Tárkány Szűcs Ernő alapvetően a 18-20. század során meggyengülő, részben kivesző jogi népszokások hatásával foglalkozott, minket viszont éppen a 427 TÁRKÁNY SZŰCS, 1981: 37. p. 255