Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
nek motívuma, csupán arra célzunk, hogy a törvényes gyakorlat nem támogatta annak válóokként történő érvényesítését. A büntetőtörvénykönyv (az 1878-ban becikkelyezett Csemegi-kódex) a büntetendő cselekmények sorában megtartotta ugyan a házasságtörést (246. §.), de bizonyítását kizárólag válóper keretében tette lehetővé. A polgári bíróságok viszont éppen ezért, s mert a házasságtörés megállapítása a bűntárssal való házasságkötéstől való eltiltást vonta maga után, ódzkodtak annak ítéleti kimondásától, hiszen a válóperbeli bizonyítás a büntetőperekhez képest kötetlen volt, s a bírák nem szívesen vették magukra az ezzel járó felelősséget. így kizárólag a „nemi részek egyesítésének” két tanú általi észlelését fogadták el házasságtörésként. A követelmény - mondani sem kell - teljesen életszerűden volt. „Tudvalevő dolog,” - ítja Vámbéry Rusztem ügyvéd - „hogy a házasságtörés közvetlen bizonyítása majdnem teljesen kizártnak tekinthető, a mi a kánonjogot az ismeretes praesumptióra (quando solus cum sola inventus est in loco secreto et abdito [az aktus akkor is bizonyított, ha a férfit a nővel titkos és félreeső helyen találják]) vezette. A Curia ezzel szemben a közvetett bizonyításnak egyáltalán nem ad helyet, a minek az ítéletek egész sora szolgáltatja humoristikus bizonyítékát, holott igénytelen nézetem szerint a büntető bíróság, ha az ügy eléje kerülhetett volna, az esetek többségében a vétkességet bizonyára kimondja.”402 A századeleji válási statisztikák tanúsága szerint a magyar bíróságok 1898— 1914 között mindössze 225 esetben mondták ki a válást házasságtörés okán, ami az összes bontás elhanyagolható töredékét (0,3%) adta. Magában a fővárosban 402 VÁMBÉRY Rusztem: A házasság védelme a büntetőjogban. I. kötet. Budapest, 1901. 325. p. - A büntetőtörvénykönyv 246. §-a a házasságtörés büntetését válóperben történő bírói megállapításhoz kötötte. 1878: V. törvénycikk a magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR. 1877-1878. évi törvényczikkek. Budapest, 1896. 140. p. A bizonyítás nehézségére: BLASKÓ Lajos: A házasságtörésről. A Jog 1886. március 28-i (13.) szám 100—101. p., 1886. április 11-i (15.) szám 118-120. p., 1886. május 2-i (18.) szám 144-146. p.; VÁMBÉRY, 1901: 313-357. p.; RAFFAY, 1902: 189-192. p. -A házasságtörést a statisztikákban 1874-1880 között tüntették fel a bűncselekmények sorában. Magyarországon a hét év során mindössze 38 férfit és 26 nőt ítéltek el házasságtörés miatt, de ezek közül csak 25 volt nős, illetve 20 férjezett (a többiek a vétkes házasok partnereként lehettek elítélve). A katolikusok száma (22) arra utal, hogy a büntetőeljárások jelentős része szentszéki válóperek nyomán indult. Feltűnő, hogy az elítéltek többségét földművesként (24) és napszámosként (16) kategorizálták, hűtlen középosztálybeliek csak ritkán kerültek a büntető igazságszolgáltatás látókörébe (a hét év alatt csupán 6 iparossal, kereskedővel, gyárossal, és 1 tisztviselővel találkozhatunk). A büntetőtörvénykönyv életbe lépésével észrevehetően csökkent az elítélések száma (1879: 4 férfi, 1 nő; 1880: 2 férfi, 1 nő), vélhetően ezért is maradt el 1881-től az adatközlés. MStÉ, 1874: VIII. 32-35. p.; 1875: IX. 28-31. p.; 1876: VII. 26-29. p.; 1877: VII. 26-29. p.; 1878: VII. 28-31. p.; 1879: VIII. 28-31. p.; 1880: VIII. 32-35. p. 238
