Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
A polgári házasság és válás bevezetése azonban egyszeriben feleslegessé tette ezeket a kínos jeleneteket. A katolikusok számára 1895 után nemcsak a házassági kötelék vált legálisan felbonthatóvá, de az újraházasodás miatt sem kellett többé hitet és egyházat váltani. Katolikus pap ugyanis elvált felet házastársa életében, hacsak nem semmisítették meg az előző kötést, nem eskethetett meg. A civil esküvő persze a többé-kevésbé vallásos férfiak és nők szemében nem számi thatott teljes értékű házasságnak, mégis úgy kölcsönzött legális színt az efféle frigyeknek, hogy közben a hívő katolikusok lelki békéjét sem kavarta fel (teljesen). Azok a katolikusok ugyanis, akik végül a házasság felbontására szánták el magukat, korántsem égettek fel maguk mögött minden hidat: a hitelvekkel ellenkező polgári válást, valamint a protestáns, illetve polgári újraházasodást sokan csak kényszerű, átmeneti megoldásnak tekintették, s amikor úgy hozta a sors - többnyire, ha egykori házastársuk elhunyt -, egyházjogilag is rendezték családi állásukat. Eképpen a földi boldogság kitartó keresése korántsem zárta ki a szilárd vallásos meggyőződést. Konszenzus és konfliktus A lelkészi békéltetés, illetve katolikus házasok esetében az áttérés kényszerének megszűnése kétségkívül érthetőbbé teheti, hogy 1895 után miért adtak be anynyian válókeresetet, a válások folyamatos századeleji növekedése azonban nem egyszerűen a jogintézményhez való könnyebb hozzáférésen múlott. Az okokat illetően tisztábban láthatunk, ha a peres időtartamok időbeli változását szemléltető 8. diagramot a válóper típusa szerint vesszük szemügyre, és összevetjük azt a válóokok egymáshoz viszonyított arányának eltolódásával is. Ez utóbbi a fővárosi válópereket illetően a 10. diagramon látható, országosan pedig a válási statisztikákat felhasználó 9. diagramról olvasható le.390 Legfontosabb változásként 390 A 10. diagram elkészítésénél figyelembe vett budapesti válóperek száma periódusonként: 1850-1859: 10, 1860-1869: 64, 1870-1875: 161, 1876-1878: 112, 1879-1881: 231, 1882- 1884: 234, 1885-1887: 236, 1888-1890: 380, 1891-1893: 244, 1894-1896: 344, 1897-1899: 602, 1900-1902: 854, 1903-1905: 798,1906-1908:1087,1909-1911:1611, 1912-1914: 802. Hangsúlyozni kell, hogy a „régi” (1896 előtti) pereknél az ítélet által kiemelt okok közül mindig a legelsőt vettük figyelembe, ami a rendszerint a speciális válóokok után említett generális motívum, az „engesztelhetetlen gyűlölet” ténylegesnél kisebb arányát eredményezte. 1895 után a jogerős ítélet által pontosan hivatkozott törvényi helyet vettük alapul. Több ok esetén megint csak az először előfordulót számítottuk. Az „elhagyásnál” nem különböztettük meg továbbá a házassági törvény 77. §. a. és b. pontjára hivatkozó bontásokat (a ritkábban hivatkozott b. pont abban különbözött az előbbitől, hogy az elhagyó alperes tartózkodási helye ismeretlen volt). 222
