Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
az „elhagyásos” perek (a válóok precíz megnevezése: „szándékos és jogos ok nélküli elhagyás”) hányadának látványos növekedése rögzíthető. Budapesten a házastárs elhagyását sérelmező válókeresetekkel hamarabb lehetett célt érni, de a különbség csak a házassági törvény alapján indított első válóperek befejeződésével, illetőleg a peres időtartamok fokozatos csökkenésével domborodott ki. A törvény életbe lépése után indított „elhagyásos” perek átlagosan több mint 2 évet (28 hónapot) vettek igénybe, szemben a többi válóper 3-4 éves (46 hónapos) időtartamával. A jelentős különbséget valójában mérsékelte, hogy az ilyen pereket legalább félévi különélés, illetve az elhagyó házastársat az együttélés helyreállítására felhívó perenkívüli eljárás előzte meg (ez utóbbi pár héttől egy-két hónapig terjedhetett), míg más esetekben nem volt várakozási idő, sőt, a törvény a kereseti jog elévülésének kilátásba helyezésével a válókereset mihamarabbi (fél éven belüli) benyújtását ösztönözte. De persze ezzel együtt is bőven megmaradt az „elhagyásos” perek időelőnye. Az első években, amikor semmiféle tapasztalat nem segítette az ügyfeleket, még csak minden harmadik-negyedik pereskedő kívánt Jogos ok nélküli elhagyást” érvényesíteni. Amikor azonban nyilvánvalóvá vált a különbség, egyre többen kezdtek ebbe az irányba mozdulni: az évszázad utolsó éveiben kezdeményezett fővárosi válóperek közel fele (46%) már erre a válóokra hivatkozott. Később, a joggyakorlat kiszámíthatóbbá válásával csökkenni kezdtek a peres időtartamok, aminek hatására az „elhagyásos perek” még vonzóbbá váltak. A századforduló körül erre hivatkozva indított processzusok már nem egészen másfél ( 1897-1899 : 18, 1900-1902: 16 hónap), a századelőn majdnem egy év alatt (1903-1905: 13 hónap) befejeződtek, miközben az „egyéb” válóperek átlagos időtartama lassabb ütemben csökkent (1897-1899: 42, 1900-1902: 36, 1903-1905: 32 hónap). A kedvező tapasztalatok hatására ekkoriban Budapesten már a házasok közel kétharmada (1900-1902: 59%, 1903-1905 között 65%) indított „elhagyásos” pert. Az igazi áttörést mégis a válóperek kötelező felülvizsgálatának 1907-es megszüntetése hozta, amelynek nyomán a világháború előtt, elhagyásra hivatkozva már pár hónapon belül el lehetett válni (1906-1908: 7, 1909-1911: 4, 1912-1914: 2-3 hónap). Jóllehet más esetekben is látványos csökkenés mérhető, a különbség továbbra is számottevő maradt az „egyéb” perekhez képest (1906-1908: 21, 1909-1911: 20, 1912-1914: 12 hónap). A Kúria tehermentesítését célzó reform idején beadott fővárosi válókeresetek háromnegyede szólt Jogos ok nélküli elhagyásról”. A bontóok szédületes karrierje a világháború kitöréséig töretlen maradt: 1909-1911 között Budapesten a viszálykodó házasok 80%-a, 1912-1914 között pedig 94%-a hivatkozott arra, hogy hitvese eltűnt, illetve nem hajlandó 223
