Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

hát az egyik magát megmakacsoló férj, Ihász György az evangélikus lelkész által tartott békéltetést váratlanul megszakítva beszólította kint várakozó két tanúját, s kijelentette katolizálási szándékát, a vallásváltoztatás felé vezető első jogi lépést tette meg. Horváth Sándor lelkésznek ezzel szemben, mint katolikus kollégáinak, semmiféle eszköz nem állt rendelkezésére, amellyel megakadályozhatta volna az áttérés kivitelezését.

Sokkal több fejtörést okozhatott az aktus morális árnyoldala. Az áttérés kénytelensége nyilvánvalóan fokozta azokat a lelkiismereti aggályokat, amelyeket hívő katolikus feleknél a házassági kötelék felbontása vetett fel. A Kálvin téri református egyház betérési anyakönyvéből, amelyben az 1880-as évek derekán röviden a vallásváltoztatás okát is regisztrálták, számos esetben kitűnik, hogy az illető férj vagy feleség nem lelkiismerete szavát követve, hanem a válás feltett szándékával jelentkezett. Ott Adolfné Grósz Ida, aki 1885 őszén jelentkezett a gyülekezetbe, indítékként, az igazságot elhallgatva, meggyőződését emlegette, a lelkész azonban később hozzáfűzte: „mint utóbb kiderült, válóper is”. Akadtak olyanok is, akik menet közben gondolták meg magukat. Egy korábban református hitre térő pár, Iby Dezső ügyvéd és felesége, Menyhárt Gizella, 1885 nyarán rekatolizálási szándékkal jelent meg a lelkész előtt, kijelentvén hogy: „Mindketten róm[ai] kat[olikus]ok voltak s válóper indítása céljából tértek a ref[ormátus] egyházba 1884 okt[óberé]ben: most, miután kibékültek, visszatérnek.” A férj egyébként néhány évvel később mégis keresztülvitte válási szándékát, de annak kapcsán vélhetően restellt még egyszer reformátusnak állni, ezért másodjára a Deák téri evangélikus gyülekezetnél próbálkozott. A katolikus anyaszentegyház kebelébe való megtérés, bár rendszeresen nincs nyoma (a betérőket minden felekezet szorgosabban regisztrálta, mint a távozókat), nem lehetett ritka. A még 1877 elején reformátussá lett Csörgeő Gizella a László Kálmántól történt elválást, majd újabb házassága felbomlását követően, 1879 nyarán katolikus vallásra tért vissza, aminek kapcsán a református lelkész megjegyezte: „Elválás miatt előbb elhagyott vallásához akar visszatérni, miután férje meghalt s a református] vallásra csakis szükségből tért át”.389

terjesztette ki valamennyi bevett vallás híveire (csupán a kétszeri jelentkezés időtartamát rövidítette le egy hónapról két hétre). Vö. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. 199. p.

389 Grósz Ida: BKRE bet. akv. 1885. szeptember 15-i bejegyzés. Iby Dezső és Menyhárt Gizella esete: BKRE kit. akv. 1885. július 31-i és augusztus 14-i jelentkezés. A pár válópere: BFL VII.2.C. 1884. V. 69. A férfi evangélikus áttérése 1889. szeptember 19-én: PEEDEm bet. akv. Csörgeő Gizella kitérése 1879. július 5-i és 19-i jelentkezés után: BKRE kit. akv. Az elvált felek újraházasodását rögzítő polgári anyakönyvekben számos egykor kitért fél szerepel ismét római katolikusként.

221