Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
volt szó, s a férj, Bemát Sándor szatócs még mindent megtett, hogy a házastársi tartozást megtagadó feleséget, Csillag Annát jobb belátásra bírja.386 A szakításon túlesett, válni kívánó férjek és feleségek már aligha gördítettek eíféle, felesleges procedurális akadályt a válóper útjába. Amíg a lelkészi békéltetéseken a válókereset beadására készülő valamennyi házasnak kötelező, vagy legalábbis ajánlatos volt részt vennie, addig a vallásváltoztatás csak a kötelékből kiszabadulni óhajtó katolikusok életét nehezítette meg. Mondani sem kell, hogy a csalódott katolikus házasokat nem a protestantáns tanítás vonzotta: a herézis a házassági kötelékből való kiszabadulást célozta, amelyet máskülönben nem tettek volna meg. Ezt bizonyítja, hogy az áttérések 1895 után szinte egycsapásra megszűntek (vö. a 4. diagrammal). A fővárosban a válási célú konverziók a vallásváltoztatások legjelentősebb tömegét jelentették, amit a budapesti protestáns egyházközségek fennmaradt áttérési anyakönyveiben a századvégen mérhető visszaesés kétségtelenné tesz. A legnagyobb lélekszámú protestáns hitközség, a Kálvin téri református egyház az 1890-es évek első felében évente mintegy 100-160 áttérőt vonzott, ami a házassági törvény nyomán drasztikusan lecsökkent (1890: 108, 1891: 132, 1892:122, 1893: 154, 1894: 158, 1895: 99, 1896: 16 fő). A kisebb fővárosi protestáns hitközségekben hasonló visszaesés tapasztalható.387 Az áttérés procedurális szempontból nem jelentett nehézséget. A vallásváltoztatást szabályozó törvény értelmében elegendő volt e szándéknak az illetékes lelkész és két tanú előtt hangot adni, majd a nyilatkozatot legalább két héttel később (legfeljebb egy hónapon belül) megismételni. Az elhagyni kívánt egyház lelkésze az aktusról bizonyítványt állított ki, vagy ha erre nem volt hajlandó, azt két szabadon választott tanú tette meg helyette. A kitért fél a bizonyítvánnyal a kiszemelt felekezet lelkészéhez fordult, aki bejegyezte új hívét. Az eljárás minden 18 év feletti személy előtt (férjes nőknek korhatár alatt is) nyitva állt, a bizonyítvány ráadásul bélyegmentes volt, azaz nem kellett utána illetéket fizetni.388 Amikor te386 BFLVII.2.C. 1906. V. 568. 387 Budapest-Kálvin téri Református Egyházközség (a továbbiakban: BKRE) bet. akv. 1890: 108, 1891: 132, 1892: 122, 1893: 154, 1894: 158, 1895: 99, 1896: 16. Ugyanez a számsor a Pesti Evangélikus Egyház, Deák téri Egyházközség magyar gyülekezete (a továbbiakban: PEEDEm) matrikulájában: 1890: 34, 1891:49, 1892: 44, 1893: 66, 1894: 52, 1895:40, 1896: 9. A német gyülekezet (a továbbiakban: PEEDEn) vonatkozásában: 1890: 10, 1891: 12, 1892: 22, 1893: 20, 1894: 15, 1895: 12, 1896: 3. bet. akv. A legnagyobb változás az erdélyi migrációs válások kiindulópontjául szolgáló, kicsiny unitárius közösséget illetően mérhető: BUE bet. akv. 1890: 157, 1891: 104, 1892: 138, 1893: 105, 1894: 120, 1895: 102, 1896:2. 388 1868: Lili. te. 1-8. §§. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. 506. p. A törvény lényegében az 1844: III. te. 5-11. §§ által a katolikus-protestáns áttéréseket illető szabályozását vette át, s 220
